Az egyedülállók között hogyhogy sokkal több a teljesen független férfi, mint a független nő?

Férfiként annyit tennék hozzá, hogy mindez csak a te környezetedre igaz, legalábbis az általad leírtak alapján. Az én környezetemmel mi van? A benzinkutas hapsiéval? A taxis Gézáéval? Azok egészen mások és jó eséllyel nem azok a szabályok érvényesülnek ott, mint a te környezetedben. Annyit kérnék, hogy ha már ilyeneket írsz, akkor legalább tedd hozzá, hogy "az én életteremben azt tapasztalom, hogy...", mert enélkül nagy általánosságban vett kijelentésnek tűnik a komplett szöveg, ezért is tartom címeres nagy marháknak azokat, akik állandóan a "miért ilyen az összes nő/férfi...?" kérdéseket írják, mert a saját példájukból levont következtetéseket tartják nagy általánosságban érvényesnek.

ui: erre a szövegre most ráment a cigiszünetem....

Egyetértek az első válaszolóval, csak a cigiszünetét sajnálom.

Az én környezetemben, azok között, akiket én ismerek, pl. egyáltalán nem így áll hozzá sem a férfiak, sem a nők többsége.

A kedves, aranyos, normális, értelmes, határozott férfiak többsége párkapcsolatban, házasságban él, mint ahogy a nőké is. Kivételek vannak természetesen, de olyan normálisabb férfit nem ismerek, aki arról panaszkodna, hogy egyáltalán nem volt dolga még normális nővel. Az sem jellemző, hogy a férfiak mindig a jót keresik mindenben. Vagyis vannak, akikre igen, de nagyon sokan egy csinosabb, kedvesebb nőben is megtalálják a hibát. A saját férjemen tapasztalom, mielőtt összejöttünk, haverok voltunk és tudom, hogy borzasztó kritikus tud lenni és nem ő az egyetlen.

Nőt meg pláne nem, aki valami sztárba lenne szerelmes. Egyetlenegyet sem. Válogatós nőt ismerek, de egyik sem azért válogat, mert azt hiszi, valamelyik Hollywood-i sztár majd beleszeret.

Olyat már mindkét oldalról hallottam, hogy nehéz megtalálni a megfelelő embert, olyat is, hogy sok idióta nő és férfi van. De az általad leírtak egyáltalán nem jellemzőek, maximum néhány szélsőségesebb emberre.

Biztos számít az is, ki milyen körökben mozog, de nem tudok mást írni, mint hogy nagyítóval kell keresnem olyan embereket, akikre azt mondhatnám, hogy illik a leírásod.

Már a kérdést sem értettem, hogy mitől van több egyedülálló és független férfi, mint nő, ez nagyjából az utolsó mondatból lett világos. Mármint hogy a saját érzelmeitől független. Az a helyzet, hogy senki nem független a saját érzelmeitől. Az érzelmeink nem felesleges sallangok, meg nem nőcis hülyeségek, hanem igen fontosak a tájékozódásunkban, a világban való eligazodásunkban. Ez egy.

Kettő. Az is megtévesztő volt, hogy nőkről írsz, aztán a szövegből kiderül, hogy tinikre, iskolás lányokra gondolsz (külföldi színészbe, sportolóba, tanárába, apuci barátjába szerelmes). Hát, ha kisfiúkat hasonlítanál össze kislányokkal, akkor biztos nem lenne olyan markáns a különbség, mintha férfiakat hasonlítasz tinilányokhoz.

Három. Olyat még nem hallottam, hogy "igaz, hogy kicsit flúgos ez a nő, de olyan kis aranyos, kész főnyeremény", esetleg olyat, hogy "igaz, hogy kicsit flúgos (duci, lapos, kismellű, nagymellű, stb) ez a nő, de egy dugásra jó lesz"