Tényleg ilyen tragikus a társkeresés manapság, ha igen miért?

Én is ugyanezt tapasztalom, csak a férfiak részéről... hihi :)

Hasonlót tapasztaltam csak a másik oldalról. Én pihentetem a társkeresést most, és más dolgokkal foglalkozom, és élvezem az életet így is.

Hát tény, hogy nehéz manapság jó párkapcsolatot találni. Nekem pl. még sosem volt komolyabb barátnőm, de esetemben erről nem a nők, hanem elsősorban én tehetek, mert mindig az elérhetetlen csajokba zúgok bele, akiknek meg én kellek, azokkal meg nekem nincs kedvem összejönni. Szóval elég peches vagyok, és lehet, hogy nálad is csak erről van szó(mondjuk a 8 éves párkapcsolat azért irigylésre méltó). Szerintem mi férfiak mindannyian bejönnénk egy csomó nőnek(vagy legalább egy párnak, elég csak megnézni az ilyen valóságshow-kat, hogy még a leggyökerebb idiótáknak is van legalább 200 rajongója),csak az a baj, hogy hatalmas szerencsére van szükség, hogy pont azzal találkozzunk, aki ránk vevő, illetve, hogy nekünk is pont ő jöjjön be. A mai világ egyébként sok szempontból még rátesz egy lapáttal, és még jobban megnehezíti az ismerkedést, ez a sok társadalmi kényszer elveszi az emberek idejét, egyre többen lesznek karrieristák ,túlhajtják magukat, fáradtak, fásultak lesznek, se idejük se kedvük nem lesz egy kapcsolathoz.

Én is így vagyok a társkereséssel. Senkinek se kellek, de még a közeledésre se adnak esélyt. Nem is értem, hogyan lehet a külső alapján, így kapásból visszautasítani valakit.