Szerintetek hogyan érdemes partnert keresnie egy olyan húszas évei második felében járó fiúnak, aki - hozzá illő - visszafogott, csendes életet kedvelő lányt szeretne találni? (27/F BP)

A környezetváltozás minden bizonnyal nagy hatással van a legtöbb emberre, engem például ma rávett arra, hogy megírjam itt ezt az üzenetet. Miközben a délutánom a montréali (Kanada) Old Port bejárásával töltöttem, gondolataim azon kezdtek járni, hogy miért nem volt eddig / hogyan lehetne batárnőm. Elég sok kérdéskört végigjártam magamban, amik ezen az oldalon bizonyára sokszor ismétlődnek, úgy hogy ezeket most mellőzném. Én egy nagyon - talán túlzottan is - racionális ember vagyok, és jellemző rám, hogy sok lépéssel előre gondolkodom. Ebben az esetben ez a jellemvonásom úgy manifesztálódott, hogy megpróbáltam elképzelni, hogy - elvonatkoztatva a társkeresés fázisától - hogyan működhetne egy kapcsolat velem hosszabb távon?

Én alapvetően egy "unalmas" ember vagyok, és a címbe azt is írhattam volna, hogy hogyan találjunk "unalmas" lányokat. Az ok, amögött, hogy nem ezt írtam, az hogy: a) senki nem jelentkezne egy ilyen felkérésre; b) a kijelentés ebben a formában nem is igaz. Az "unalmasság" ugyanis egy nagyon szubjektív fogalom. Amikor azt mondjuk, hogy valaki "unalmas", általában azt értjük alatta, hogy átlagos (nem lenéző értelemben!) ember nem találná életét érdekfeszítőnek. Biztos vagyok benne, hogy például vannak olyan lányok, akik hétköznapjai úgy végződnek, hogy munka/tanulás után hazamennek, megvacsoráznak, leülnek a gép elé / könyvet olvasnak / amerikai sorozatokat néznek, aztán ledőlnek aludni. - A szabadidejüket pedig inkább az elviszem sétálni a kutyát, elmegyek moziba vagy az otthon pihenek portfóliójából töltik fel. És mielőtt valaki azzal jön, hogy ez már milyen depresszív, antiszociális, elvont… stb. El kell mondjam, hogy alapvetően lehet, hogy igaza van, de én például elég sok hétköznapot töltöttem el így az egyetem alatt, és még sosem másztam hegyet, és biztos hogy nem jártam az XY fesztiválon, de például pár éve a tudományos munkámért kitüntetett a Habsburg főherceg, most pedig éppen Kanadában dolgozom szoftverfejlesztőként kiküldetésben. Szerintem ez érdekes, legalábbis nekem. Jelenleg elég kiegyensúlyozottnak érzem magam, nem rég lett saját lakásom Budapest belvárosában, szeretem a munkám, amit el is ismernek (szóban és anyagilag is), és van egy szabadidős projektem: egy saját regény (ez nem valami új próbálkozás, már kb. 600 oldal). Így most nagyon jól elvagyok, de hosszútávon azért szeretnék valamiféle családot, valakit, aki vár otthon stb.

Egy tartós kapcsolatot csak úgy tudnék elképzelni, ha a párom hasonló életvitelt szeretne folytatni, mint én. A közös program inkább egy közös film, vagy egy séta a parkban, nem a diszkó vagy egy teljesítménytúra. Ha egy lány aktívabb életvitelt folytatna, azt biztosan nem tudnám hosszú távon megtartani. A saját példámból kiindulva - ami lehet, hogy rossz megközelítés - ezek a lányok nem fognak sok helyre eljárni, ennek köszönhetően pedig nem lesz olyan könnyű őket megtalálni.

Szóval végszóként a kérdés ez is lehetne:

Hová járnak el azok a lányok, akik általában nem járnak el sehova?

Vagy keressem őket az interneten? És ott hogyan tudnám megcélozni őket?

(Bár kétlem, hogy innen valai felvenné velem a kapcsolatot, és tudom, nem is ez a célja az oldalnak, azért itt van néhány alapinformáció, hogy segítsen a helyzetértékelésben: 27 éves vagyok, Budapesten IX. kerületben lakom, ~176 cm, ~105 kg, közepesen kövér viszont jóképű - szerintem, még van elég hajam, de a jelenlegi trendet nézve 5 év múlva már kissé kopasz leszek; nem vagyok kifejezetten igényes, de azért igénytelen sem, elég agyafúrt vagyok :), csak akkor harcolok valamiért ha azt elérhetőnek vélem, ebben az esetben azonban azt mindig el is érem, érdeklődés: tipikus kocka vagyok, szóval technika/tudomány, fantasy/sci-fi, videó-játékok + politika, nem sok barátom van, azokkal viszont szoros a kapcsolat. Elvárásaim: azért van :), az illető legyen intelligens, türelmes és békés természetű, küllem: ne legyen rondább nálam - azaz nyugodtan lehet túlsúlyos is, de azért ne legyen két mázsa, és igazából ez mind nem is annyira számít, ha megvan a közös téma)