A pasiknak főleg a kemény csajok kellenek? Hogyan lehetek olyan?

Én...köszönöm! :) Tényleg! Nagyon! :') Az évek alatt sokszor változtam, mert ugye az élet maga és az események változtatnak rajtunk, de ami megmaradt mindig, azok az igaz barátaim voltak. Akkor is segítettek, amikor barátom volt, akkor is, amikor szakítottam, és akkor is, amikor visszautasítottak. Van, aki évfolyamelső az orvosin, mellette sok nyelven perfektül beszél, ráadásul kiváló sportoló is, mégsem néz le, pedig én megcsúsztam az anaton már elsőben, ami miatt nagyon haragszom is magamra elsősorban, és ami miatt a csoporttársak szemében kevesebb vagyok. De ez is attól függ, ki milyen ember. Mert aki jó ember, azzal érdemes időt tölteni :) Én is jó ember akarok lenni, jó orvos! Tudom, hogy idealista egy kissé ez a fajta gondolkodás, és megkövetel ez a szakma is valamennyi ridegséget, nagy a verseny és a stressz, de én valahogy ebben nem akarok változni: önmagam maradni és főként EMBER maradni, nem pedig robot, amit a pénz hajt és motivál.

A héten minden nap sírtam, mert egyedül éreztem magam :( A barátaim nem a csoportba járnak, én pedig vagyok a ,,lúzer évismétlő". Pedig sokan vannak, akik megbuknak első évben. És nem mindenki azért, mert hülye...De most nem is ez a lényeg. Csak rosszul esik. Folyton úgy érzem, bizonyítanom kell nekik, pedig már fél éve egy csoportba járunk (én februárban csatlakoztam). Talán ha az első közös szigorlatunkon 4-es vagy 5-öst kapok, akkor majd elismernek. De igazából legbelül azt gondolom, hogy nem akarok nekik megfelelni. Nem. Ilyen embereknek nem, akik ez alapján ítélnek. Csak rosszul esik.