Talán azért nem találok társat, mert az emberiség jövőbeli génállományában nincs helye az autistáknak?

Én KB 10-12 évesen rendelkeztem egy felnőtt intelligenciájával.

Általános iskolásan, fejben oldottam meg olyan egyenleteket, amiket mondjuk 17-18 éves gimiseknek az ötösért kell megoldaniuk.

Ennek a hozománya, hogy gyerekként, aztán felnőttként is eléggé kirekesztett voltam, nem tud egy átlag intelligenciájú ember mit kezdeni azzal, ha más ilyen.

A kirekesztés hozománya pedig az lett, hogy soha nem mentem egyetemre, főiskolára. A tudásomat nem kamatoztattam.

34 éves koromig semmiféle kapcsolatom nem volt. És iszonyú nehezen de kezdek kitörni ebből. 34 évesen kezdtem el megtanulni szocializálódni. Kommunikálni a másik nemmel. Iszonyú nehéz volt, és még mindig nem értem a végére. 35 évesen simogattam meg először egy nőt. 35 évesen jutottam el odáig, hogy egy nővel elmenjek egy kávézóba, és le tudjunk ülni egy kávé mellett beszélgetni. 35 évesen randiztam először. És 35 évesen volt az első párkapcsolatom. Igaz csak 3 hónapig tartott. Még kell "tanulnom", de én hiszek benne, hogy sikerül, és én is élhetek még boldog átlagos életet, akár párkapcsolatban, vagy családban is.