Ha végre elfogadnák azt az emberek, hogy a szépség igenis relatív mindenkinél akkor nem lenne ennyi önértékelési gondokkal küszködő egyén?

Észrevettem, hogy akiknek nincs párjuk azok sajnáltatják magukat mert állítólag csúnyák, de az eszükbe se jut, hogy magukban van a probléma, emiatt búskomorak és persze, hogy semmi szép vagy helyes nincs bennük. Állandóan az elcseszett evolúciós meg egyéb biológiai tákolmányaikkal jönnek ahelyett, hogy megtalálnák magukban a problémát és rájönnének, hogy bennük van a hiba.

Pláne "férfiaknál" látom ezt, írom ezt férfiként. Pedig egy férfi attól férfi, ha nem hasonlítgatja magát senkihez, semmilyen sztárhoz, celebhez, nem akar tetszelegni, elfogadja magát úgy ahogy született, nem másokra hallgat és él normálisan nem úgy, mint egy fürdős p...a, jaj nem születtem Brad Pittnek, jaj ezért egy evolúciós zsákutca vagyok, pedig kedves jólelkű vagyok és a nők mind gonoszak, szánjon meg valaki.

Nem csak itt látom, nem csak férfiaknál nőknél is ugyanez van való életben is tapasztaltam, de ami itt megy "férfiaknál" több, mint szánalom.

Tudom, hogy közhely amit mondok, de a szépség tényleg szubjektív és inkább az igénytelenséggel van a baj, ha valaki kórosan sovány nem eszik eleget vagy eszeveszettül kövér vagy büdös szakadt ruhákba, zsíros hajjal jár.

Azt nem hiszem el, ha valaki igényes, ápolt, tele van önbizalommal az ne találjon magának valakit. Mert ez hiányzik sok emberből az egészség önbizalom, magabiztosság és ha ez hiányzik lehet akármennyire formás, izmos valaki senki nem fogja észre venni és itt nem a fej forma a hibás, hanem a hozzáállásé.