Én reagálom ezt túl?

Ilyen manapság egy boldog párkapcsolat :D

Viccet félre téve az fontosabb volt neki ez egyértelmű.

Őőő.. Hát ha ez meg van beszélve köztetek, hogy egymásnak csináltok reggelit, akkor persze, segíthetett volna.

De egyébként mi ilyenből sosem csinálunk problémát. Nem volt kedve kikelni, nekem kellett volna hamarabb kelnem.

A párom is néha sokáig lustizik, aztán jajj el fog késni.. Én meg már fél órával hamarabb felkeltem és nyugiban készülődök. Egyébként nem szoktam hagyni, hogy elaludjon, 10 percenként a nyakára járok.

Szóval miért nem keltél hamarabb?

Egyébként ha reggelit, vacsit, ebédet csinálok a páromnak, akkor azt nem azért teszem, hogy később számon kérjem rajta..

Ja és még valami.. Megkérdezted őt, hogy "drágám, sietnem kell, késésben vagyok, tudnál egy kicsit segíteni nekem? főznél egy kávét, kennél egy szendvicset?"

És mi az hogy nehezére esett volna?! Igen, az embernek általában nehezére esik kikelni az ágyból reggel, mikor olyan jót tudna még aludni.

Ha ezelőtt soha nem csinált ilyet, te meg nem is voltál késésben, nem tudom, mit kell ezen agyalni?

Ha viszont úgy érzed, te sokkal többet vállalsz a házimunkában, akkor osszátok be. Pl. a kajakészítést is, hogy mikor ki készíti a vacsorát, a reggelit. Akkor nem lesz vita, sértődés.

Egyébként ha nekem korán kell kelni, a páromnak pedig nem, akkor soha nem várom el tőle, hogy csak a kedvemért keljen fel és készítsen nekem reggelit. Pikk-pakk összedobok valamit magamnak, ha éhes vagyok, vagy út közben veszek kaját. De ő is ugyanígy van ezzel. Ha nem muszáj, ne keljünk mindketten korán, elég ha egyikünk kóvályog álmosan a konyhában.

Unod, hogy mindenért szólnod kell? Hogy várhatod el tőle, hogy felkeljen, mikor neki nem kell, még ráér?

Istenem, szerencsétlen...