Állítólag ilyen nőt keresnek a rendes férfiak. Akkor miért nem találnak meg?

Előre leszögezném, hogy NEM ismerkedni szeretnék itt, hanem VÁLASZT KAPNI a kérdésemre (tehát ha valaki privát üzenetet akarna írni, az ne sértődjön meg, ha nem válaszolok).

Alapvetően kedves természetem van, a környezetem szerint segítőkész és megbízható vagyok. Egyetemre járok, ha végzek egy eléggé hasznos és piacképes diploma lesz a kezemben. Külsőre igényes vagyok, szeretek szolidan, de nőiesen, csinosan öltözködni. Mellette kreatív vagyok, szeretek sütni-főzni és állítólag nem is csinálom rosszul.

Annyi elvárásom lenne (ha lenne egyáltalán jelentkező) egy potenciális baráttal szemben, hogy tudjak hozzá külsőre vonzódni (nem, NEM KIGYÚRT, NEM JÓKÉPŰ, csak legyen szimpatikus az arca és legyen nálam magasabb és vastagabb, de mivel én mindkét dimenzióban elég kicsi vagyok, ez nem akkora teljesítmény szerintem), legyenek tervei a jövőre nézve és legyen annyira szorgalmas, hogy ezekről nem csak álmodozik. Emellett legyen udvarias, intelligens és ne legyen agresszív, senkivel szemben. És még mielőtt valaki elkezdené: pénzes pasikkal kifejezetten nem kezdenék, nem igazán tudok azonosulni a "természetesen mindenem megvan és bármi az enyém lehet pikk-pakk" életmóddal.

Nyilván nekem is vannak rossz tulajdonságaim (fáradtan sokszor irritálnak az emberek, néha türelmetlen vagyok és hasonlók), de ezeket nem tartom olyan eget verően negatívnak a többi tulajdonságom mellett.

Tehát a kérdésem az lenne (és továbbra is erre szeretnék választ, nem mást): hogy van az, hogy míg a férfiak arról panaszkodnak, hogy minden nő lusta, semmirekellő, aki csak a férfiak pénzére utazik, a kivételek meg szerintük mindig foglaltak, addig hozzám maximum félévente közelít bárki is, ők se feltétlenül komoly szándékkal és emiatt gyakorlatilag évek óta folyamatosan egyedülálló vagyok?