Azok a férfiak, akinek senkinek sem kellenek, hogyan közeledtek a nőkhöz, hogyan ismerkedtek velük?

Én sehogy sem közeledek. A szemezni akaró nőknél direkt másfelé nézek. Akik beszélgetni akarnak, azokat egyszavas válaszokkal koptatom le. Senki után sem érdeklődöm, sem élőben, sem a neten. Évekig azt hittem, hogy nekem is lesz majd barátnőm, de tévedtem és tovább már nem érdekel a dolog, magam maradok. Hiába szemeztem velük, nem vették a fáradtságot, hogy valami több is legyen. Ha én próbálkoztam, az sem érdekelt senkit. Hiába érdekelt minden hülyeségük, az sem volt elég jó. Nem fogok több energiát fektetni ebbe az egészbe, mert teljesen felesleges.

Már sehogy. Ignorálok mindenkit oszt ennyi.

Már nem ismerkedek, így pár év után feladtam, hogy nekem ez nem megy és nem kellek senkinek sem.

Hozzám nem sokan közelednek, csak nagynéha (évente egyszer maximum) ilyen "nem kellek senkinek" típusú férfiak. Hogy honnan tudom, hogy ilyenek? Mert úgy kezdik a beszélgetést, hogy "minden nő felszínes r_banc, még esélyt sem kapnak soha". Nem tudom, hogy ezt egy taktikának gondolják-e (talán sajnálatra játszanak?), vagy tényleg ez a véleményük, amit valamiért első benyomásként akarnak közvetíteni, de az biztos, hogy nincs az a nőnemű lény, aki ne akarnak ezek után menekülni tőlük.

A stílus és a szöveg rengeteget tud számítani, ha az ember legalább átlagos. Ha nem üti meg az átlagos szintet, akkor nem számít. Tapasztalat. A közeledés mindig szituációfüggő, arra alakítom. Ismerkedtem én már sok helyen, tömegközlekedési eszközön, buszmegállóban, könyvtárban, rendezvényen, utcán, plázában, sport közben, társaságban. Próbálkoztam barátkozós módszerrel, próbálkoztam direktben megmondva, hogy tetszik a lány, és szeretném jobban megismerni, volt spontán beszédbe elegyedés is. Azonban az eredmény mindig és kizárólag elutasítás volt attól a pillanattól kezdve, amint a lány rájött arra, hogy mint nő áll az érdeklődésem középpontjában. Lánybarátok nekem anno meg is mondták, hogy ne csajozzak, mert a külsőm miatt nem találok majd sosem olyan lányt, aki járna velem. Eddig bejött. Mikor kiírom a tapasztalataimat, két válasz szokott erre jönni: 1: rossz helyen próbálkozol -> szerintem meg nem, hiszen az alapból szép lányokat messziről kerülöm, csak átlagos és az alatti lányoknál próbálkozom. 2: miért nem figyelem a jeleket, és csak ahhoz a lányhoz megyek oda, aki előtte jelez -> még soha életemben nem kaptam pozitív érdeklődési jelet egy lánytól sem. Viszont olyat sokszor tapasztalok, hogy egy lány arcára kiül az undor mikor meglát.

Sehogy! Feladtam. A sors olyan személyiséggel áldott meg, mi nem jön be a nőknek, én meg nem fogok se nem akarok rajta változtatni.