Ha nem lehet párom, miben talalhatom meg az elet ertelmet?

Miért ne lehetne így is teljes életet élni?

Nekem pl. úgy hozta az élet, hogy pályakezdőként egy nehéz helyzetbe csöppentem, és ezt még megfűszerezte egy nehéz családi probléma is. Szerinted hogy volt így energiám társkeresésre koncentrálni, amikor sehol nem volt rend, és bármikor kicsúszhatott alólam a talaj? Először stabil lábakra akartam állni, soha nem akartam kitartott lenni, máson élősködni. Ja, hogy közben elmentek a húszas éveim, és egyesek szerint már kellett volna szülnöm? Na és? Az én életemet nem mások élik. Így is a legjobbat hoztam ki az egészből. Tanultam, képeztem magam, utaztam (egyedül is)... stb., rengeteg élményt és tapasztalatot szereztem, amikről tudok mesélni, a nehéz időszakaimban erőt tudok belőlük meríteni, és mások segítségére lehetek, ha szükséges. Plusz közben sokkal jobban megismertem önmagam, ez meg nagyon lényeges, hogy ne csak vaktában válogassak.

Nekem nem azért kell egy kapcsolat, hogy legyen, nem csak kelléknek kell a társ, a kölcsönös boldogság a célom, ez meg akárkivel nem megy.