Most jöttem ki a vallásból, és tanácstalan vagyok, tudnátok segíteni?

Nagyon vallásosnak neveltek, én pedig mélyen hittem 16 éves koromig. Rengeteg kétkedés, kérdés és lázadás után otthagytam az egészet. Viszont mire elkezdtem az egyetemet, pár hónapig nagyon hinni akartam megint (sok tragédia történt a családban + halálos betegség a nagyimnál), így eljártam gyülekezetbe. Teljesen átadtam magam ennek a szellemiségnek, beleértve a szigorú szabályokat is (nincs szex házasság előtt, zero alkohol, sok ima stb.), mert, azt akartam, hogy gyógyuljon meg a nagyi és renden legyen megint a család... Ismertük egymást, és mindent tudtam rólam a gyülisek.

Ám egyszer vissza kellett utasítanom az egyik csoporttársamat, mert ő nem vallásos. (Nem volt szerelmes, de tetszettem neki.) Azzal fenyegettek, hogy Isten nem teljesíti majd a kérésem, ha nem tartom be a törvényeit, ráadásul a pokolra fogok kerülni, sőt mindenki más is, aki általam térhetett volna meg.

Tudom, hiba volt nekik hinni. Sokáig vívódtam, és nem tudom elhinni, amit mondanak. NEM. Semmit. Már nem érdekel. És tudom, hiba volt, hogy hagytam magam befolyásolni (I was a fool).

A kérdés: mit tegyek, hogy lássák rajtam a csoporttársak, hogy megváltoztam? Befogadóak és rendesek, kedvesek, mindig segítettek nekem, és akik tudtak a dologról, meg is értették az okait annak, hogy miért utasítottam vissza a srácot. Mégis így utólag látva magam egy idiótának látom magam, miért is tettem ilyet. Ez engem zavar! hogy lássák rajtam, hogy megváltoztam?

És még fontos kérdés: hogy viselkedjem a srácokkal? :D Tudom, furcsa a kérdés, de mást neveltek belém: legyen vallásos, rendes stb. Tiniként meg nem jártam el sehova....Honnan tudjam, ki az én típusom? Honnan tudjam, kivel és hol érdemes ismerkedni?

Ja és: hogyan vakarjam le magamról pl. a prűdséget? (én legalább bevallom). Tényleg ezt nevelték belém a szüleim, a tanárok...De én belül nem vagyok prűd, folyton pasikkal fantáziálgatok, csak nem merek róla beszélni....

Légyszi segítsetek!