Az a baj, hogy sokan nem találják meg a társukat ez miért van így?

Rossz a felvetés.Én amit írtál fiúknak,mindegyikre képes vagyok,és meg is tenném,ha lenne kinek.

DE mivel nem születtem helyesnek és izmosnak,így a nők emberszámba sem vesznek,teljesen mindegy mit csinálok...

Pedig nálam amiket felsoroltál alap dolgok,sőt ennél még sokkal több is... :)

24/F

Izmosnak nem születni kell.

Én nem vagyok egy bombázó, az arcom se szép, és nem teperek a párom után, hogy ezzel tartsam meg. Kedves vagyok és hűséges, nem igazán megbízható és kitartó sem (szerintem, azon a véleményen vagyok, hogy minek izzadjak vért érte, ha ő mást akarna). Mégis van egy párom, akit nagyon szeretek, ha elhagyna nagyon fájna, de nem kötném fel magam bánatomban ezzel szemben.

Véleményem szerint az emberek egy részével az a baj, hogy túlságosan teper, stresszel, féltékenykedik, hisztizik, vagy egyéb baja van. Lazán kell venni és nem azon siránkozni, hogy nincs senkim, meg halálra alázni a női és férfi nemet, olyan klisékkel, hogy:

a nők csak a gazdag, csupa izom, bunkó állatokat keresik,

a férfiak csak a nagymellű, kerek fenekű, vékony derekú, szexbombákért vannak oda.

Nekem kicsi a mellem, túlsúlyos vagyok, nagy a fenekem, szerintem nem túl szép az arcom mégis szeretve vagyok és viszont szeretek. Pedig sosem kerestem, kutattam a társam, csak úgy jött.

A fiúk tudnak kedvesek, tisztelettudók és hűségesek lenni, csak az olyan nem kell senkinek. Maximum friendzóne-ba.

A lányok elvárásai pedig olyanok, hogy még véletlen se tudjon megfelelni nekik senki. Nem a zsömle kicsi, a pofájuk nagy...

A kihasználás meg a világ legtermészetesebb dolga. Aztán ha kifogtuk a nagyobb halat, visszadobjuk a kisebbet, így van ez rendjén ugye...

Ha belegondolok hogy ezek fognak öreg koromra eltartani...brrrrr.