Eddig még csak sikertelenség ért az ellenkező nemmel. Van-e még értelme próbálkozni úgy, hogy teljesen elment a kedvem az ismerkedéstől?

Röviden, tömören felvázolom. (Megjegyzés: mégse sikerült olyan rövidre, mint terveztem.)

22 éves fiú vagyok, soha nem volt barátnőm... azazhogy 15-16 éves koromban volt valami, de azt aligha nevezném értelmes, őszinte dolognak.

Eddig 3 lánynál próbálkoztam - és itt nem azt értem, hogy odamentem hozzá, beszéltem 5 mondatot és elküldött. Nem, ezek hosszú, fél éves programok is voltak, amíg ismerkedtünk, megpróbáltam megkedveltetni magamat velük, és végül pofára lettem ejtve. Az elsőt még mondjuk tisztelem is azért, mert volt benne annyi gerinc, hogy visszautasított (heh, igen, ez a legnagyobb sikerélményem eddig). A második egy számítógépes játékot választott helyettem (!!!) - nem viccelek. Na, őt nem is bánom, mindenféle rosszindulat és fölényeskedés nélkül mondhatom, hogy nála butább és bambább embert még az életben nem láttam, és nem a játék miatt.

A legutóbbi eset meg nagyjából egy éve volt, és itt döbbentem rá arra, hogy valószínűleg az arcom miatt nem sikerült ezelőtt se semmit összehozni.

Történt ugyanis, hogy egy lánnyal úgy 2-3 hónapig beszélgettünk napi szinten a neten, mire sor került egy személyes találkozóra. Reeeeejtélyes módon aztán ő valahogy eltűnt erre 2 héttel. Micsoda véletlen! Én pedig teljesen összetörtem, mert én azt gondoltam, hogy nekem ő lesz a tökéletes. (Ezt egy brutálisan hosszú írásban amúgy meg is örökítettem itt GYK-n, de ez most sokadlagos dolog.) Teljesen depresszióba estem, bő fél évig senkihez nem szóltam és egyetemre is alig jártam be, illetve teljesen elment a kedvem mindenféle ismerkedéstől. Mondjuk az se tette örömtelivé a dolgot, hogy pont a születésnapomra sikerült beidőzítenie a szó nélküli lelépését.

Ja, mindemellett többször kiröhögtek már az utcán a kinézetem miatt - igen, létezik ilyen. Ezt muszáj megemlíteni, mert sokan el se tudják képzelni, hogy van ilyen.

Lenne-e bármi értelme még ezek után megpróbálni bárkivel még akár csak barátkozni is úgy, hogy senkiben nem bízok? Szeretnék már végre valakit magam mellé, de senkihez nem merek szólni sehol, kortól és nemtől függetlenül, még több éve ismerősöktől is félek most már.