Eddig még csak sikertelenség ért az ellenkező nemmel. Van-e még értelme próbálkozni úgy, hogy teljesen elment a kedvem az ismerkedéstől?

" Fúúú, most kifogásokat keresel vagy barátnőt? :D "

Azt nagyon bírom, hogy itt egyből az jön, hogy kifogásokat keres az ember, amennyiben leírja a tényeket. :D

"ezen változtathatsz, nem csak hangos diszkók léteznek"

Ezt leírtam az előbb. De akkor tisztázzuk: nekem a buli az a thrash/black/folk metal. Zenén belül nem vagyok nyitott. Nem azért, mert lenézném a többi műfajt, csak túl sokat olvastam annak idején a fórumokat, amiken RENGETEG az elitista és a sznob, ami, úgy tűnik, átragadt rám is.

"szerezhetsz új barátokat, haverokat, lányokat is, ennek érdekében kipróbálhatsz új hobbikat, eljárhatsz új helyekre, hátha megéri :)"

Ez nem lenne rossz, csak én mindig attól félek, hogy ki fognak nézni, meg nekem nagyon sok idő kell ahhoz (minimum 3-4 hét, de inkább több hónap), hogy rendesen megnyíljak valaki előtt, kivéve, ha már adott egy közös hobbi.

"kétlem, hogy több 10 ezer egyetemi hallgatóból mindenki kivétel nélkül ilyen lenne" + "honnan tudod, hányszor próbáltad? Aki sikeresen ismerkedik ilyen helyeken, az akkor hogyan csinálja?"

Na igen ám, de akkor szerinted ez hogy működik? :D Odamegyek egy vadidegenhez és leszólítom? Persze, ez egy minimum 8/10-es jóképű srácnál probléma nélkül működik, de az ugye nem én vagyok. Meg milyen szöveggel? Megjegyzem, ezt egyszer csináltam, annál a lánynál, aki legalább hajlandó volt elutasítani. Soha többet ilyet, kínos volt az egész.

"én se szeretem a társkeresőket, de 1000 Ft havonta nem egy olyan vészes összeg, cserébe egy esélyért, hogy találkozol egy számodra értékes nővel"

Mert amúgy van ott élet? Meg nem az van, hogy nem divat válaszolni a levelekre? Itt folyamatosan azt olvasom, hogy még arra se méltatják az embert, hogy reagáljanak rá. Végül is ha tényleg csak egy ezres, akkor annyit megérne. Amikor én kipróbáltam a Randihelyet, és nyomtam egy szűrőt a megyémre + életkoromra. Az jött ki, hogy senki (ismétlem: a szó szoros értelmében SENKI) nem aktív, mindenki hónapokkal azelőtt lépett be. És megnéztem, most is ugyanez van.

"Metálkoncertek kb. minden héten vannak az ország minden részében, ne röhögtess már."

Mondj egyet. Az ilyenolyancore és a Tankcsapda nem metál. Amúgy szoktam nézni az én városomban kifüggesztett hirdetményeket és a weboldalakat, de semmi, hiába megyeszékhely. Vagy csak rossz helyen nézelődök. A Rockmaraton mondjuk érdekelt volna, főleg az Arkona miatt, szintén miattuk voltam életem eddigi egyetlen koncertjén is úgy 2 éve. Az jó volt.

"- nincsenek barátaid

- nincsenek hobbijaid ill. a munkád/szakirányod az

- nem szeretsz eljárni otthonról

- nem szeretsz szórakozni

- nem szeretsz ismerkedni, barátkozni "

Hát, akkor vagy én nem tudok fogalmazni, vagy nem olvastad el, amit írtam. Barátaim azok valóban nincsenek a klasszikus értelemben véve, de hobbim az van, itthon is csak ritkán vagyok (már csak a hobbim is azzal jár, hogy az egész országot bejárom), ismerkedni pedig a hobbimhoz kötődő emberekkel szeretek, ugyanis ott tudom, hogy van közös témánk és nem is fognak kinézni sem.

Töketlen és bátortalan vagyok? Hát, tekintvén, hogy semmi jel nincsen arra, hogy lenne mire tökösnek és bátornak lennem, az meglehet. Viszont sok minden érdekel, csak ezek rendszerint nem azok a dolgok, amikkel a korosztályom foglalkozna. A fő hobbimat direkt nem árulom el, mert egy kis közösség tartozik hozzá, és azt se tartom lehetetlennek, hogy kitalálnák, ki is vagyok én.

"Semmi nincs veszve, még fiatal vagy 22 éves, bármi lehet."

Én is így gondoltam, aztán mostanában filózok azon, hogy most már vége lesz jövőre az egyetemnek is, munkában meg állítólag nem divat ismerkedni (bár hogy miért nem, azt nem tudom, amikor sokaknak csak ez marad), és ilyenkorra már általában mindenki túl van mindenen, amin kellene, én meg itt vagyok full tapasztalatlanul. Mindenesetre kösz! :)

"nyugodt, kiegyensúlyozott szingli lét, ahol nem kell idegeskedned a barátnő miatt"

Iiiiigen, tényleg nyugodt vagyok tök magányosan és egyedül. :D :D Abban mondjuk valóban igazad van, hogy ha nem próbálkozok (az eddigiek alapján TELJESEN fölöslegesen), akkor tuti nem is ér legalább csalódás, de pont arra irányult volna a kérdésem alapvetően, hogy van-e értelme bevállalni a rizikót.