Miért nem veszik komolyan az éretteb nők a fiatalabb pasikat?

Pl azert mert nekem fontos h felnezhessek egy ferrite azaz legyen muveltebb mint en vagy vmiben jobb me nekem kelljen bevezetni as eletbe:/)Egy huszoneves ezt keptelen biztositani,az en szintemen legalabbis:-)

33/n

Lehetett sűrű életed, de 21 évesen akkor sem valószínű, hogy olyan élettapasztalattal, olyan gondolatokkal rendelkezel, ami egy "nálad érettebb hölgy" számára kielégítő egy kapcsolathoz. Ez nem csak annak a függvénye, hogy van-e saját otthonod és munkád. Nem állítom, hogy te nem lehetnél méltó társa egy ilyen nőnek minden tekintetben, de nem is ez volt a kérdés. Amit most leírtam, szerintem a többség ugyanígy gondolja. Plusz még ott van persze a társadalomnak való megfelelni vágyás, hogy mit szólnak majd az emberek, ha egy ennyivel fiatalabb fiatalemberrel jelenik meg.

Nem rég volt osztálytalálkozóm, az egyik lány (hölgy) párja 10 évvel fiatalabb. Az este egy pontján szükségét érezte mintegy mentegetőzni, hogy miért van vele.

Engem a korod nem zavarna (elméleti szinten, ugyanis van most párom). De egyrészt javíthatnál a helyesírásodon, másrészt egy idősebb nőket kereső férfi ne "Ádámka" legyen a neten, hanem Ádám, harmadrészt pedig az "érettebb" kifejezést nem nagyon preferáljuk (én ezt inkább egy ötvenes nőre mondanám :)

Nem bántásnak szánom, hanem segítő szándékkal írtam.

"Pl azert mert nekem fontos h felnezhessek egy ferrite azaz legyen muveltebb mint en vagy vmiben jobb me nekem kelljen bevezetni as eletbe:/)Egy huszoneves ezt keptelen biztositani,az en szintemen legalabbis:-)

33/n"

Ne haragudj de az nem nagy kihívás, hogy nálad műveltebb legyen. :D

Én egyet komolyan veszek a párom, már 3,5 éve.

N

38 éves nő vagyok és nekem is pont az ugrott be, mint előttem itt valamelyik válaszolónak.

Ha komoly férfi benyomását szeretnéd kelteni, akkor ÁDÁM és nem "adamKA".

Életkortól függetlenül szerintem ne foglalkozz olyan jelöltekkel, akik nem vállalnak fel, számodra méltatlan kapcsolatba mennének csak bele (pl. házas és szeretőnek tart stb.), ha te valóban társat keresel. Ebben nem érdemes megalkuvást tenni sem 21 évesen, sem 40 évesen.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan reagálnék, ha egy 21 éves fiú/férfi mutatna irántam érdelődést.

Én egy udvarias, kedves ember vagyok, így megköszönném, de valószínűleg ezek közül lenne bennem néhány érzés/gondolat:

- szórakozik? viccel? Fogadást kötött valami haverjával/ismerősömmel? kandikamera?

- hogy áll az önértékelése? mi az oka annak, hogy nem a nálamnál többszörösen "versenyképesebb" 20-25 éves lányok vannak a célkeresztjében? De ezt meg is fordíthatjuk: miből gondolja az a 21 éves férfi (ha ő is VALÓBAN versenyképes a korosztályában!) hogy én méltó partner vagyok hozzá? Vagy azt hiszi, hogy attól, mert elvált nő, kisgyermekes anya vagyok, rögtön lecsapok a kínálkozó lehetőségre? Hát valahol ez is egy megalázó feltételezés. Egy nőnek minden életkorban legyen tartása és reális önképe- az már az alja kategória mindkét nemnél életkortól függetlenül, ha minden mindegy, csak szóljon hozzám valaki, nem?

- egzisztencia kérdés: 38 évesen számomra már természetes, hogy rendezett körülmények között élek- bár írtad, hogy ez nálad is megvan. Akkor is bennem lenne a kisördög, hogy ez mennyire saját egzisztencia, mennyire biztos, kinek, mivel lehetsz elköteleződve ezért (lehet, hogy rossz példa, de az értékrendemben pl. más megítélésű az, ha valaki örököl 18 évesen egy házat pl. az idős szülő vagy testvér holtigtartó haszonélvezetével és más, ha önerőt is tesz hozzá a lakhatása megteremtéséhez- így talán érted). Nehéz ezt pontosan megfogalmazni.

- magamból kiindulva 21 évesen más volt a preferencia az életemben. Nem direkt a bulizás, de pl. a pénzügyekhez való hozzáállás, sokkal inkább fókuszban volt az önfejlesztés, egyetem/főiskola, rengeteg utazás, új barátságok, kapcsolatok építése. Most, 38 évesen, kisgyermeket egyedül nevelve már nem villanyoz fel az éjszakai élet, nem törekszem a társaság középpontjának lenni- de pl. szoktam gondolkodni azon, hogy legyen a leendő nyugdíjas éveimre is tartalékom, a gyermekem megfelelő oktatására stb. 21 évesen felsőoktatásban éltem gondtalanul, szabadon az életemet és a havi ösztöndíj/szülői támogatás beosztása volt pénzügyileg is a maximum, ami napi szinten elért.

- más volt a zenei ízlésem, öltözködésem és ezzel együtt a testem, külsőm, teherbírásom is. Bevallom bennem valahol talán kisebbrendűségi érzés is átfutna, ha egy valóban kellemes külsejű 21 éves férfi udvarolna- a koromhoz képest rendben vagyok magammal- na de nem egy szülés előtt álló, friss, feszes 20 évessel kell összehasonlítani :)

- szellemileg vajon tudna-e partner lenni egy 21 éves? Jó esetben épp a felsőoktatásban bontogatja a szárnyait- nem azt mondom, hogy Schopenhauer legyen egy alap beszédtéma, de én sem lennék méltó partner az idei Sziget fesztivál aktuális fellépőiről szóló csevegésben

- nem kicsit érezném hülyén magam ha bemutatna a majdnem velem egykorú szüleinek vagy a vele hasonló korú barátainak- bevallom megvisel a megszégyenítés, de a hátam mögötti pletyka is. Márpedig egy komolyra forduló kapcsolatnak egy fontos határjelzője az, hogy a társad szociális kapcsolatrendszere is megnyílik előtted.

- én már nem tervezek gyereket- valószínűleg a hozzám hasonló korú elvált, kisgyermekes nők is inkább ezen az állásponton vannak- egy 21 éves férfinél teljesen életszerű, hogy 5-10 év múlva szeretne egyet- és nem az én meglévő csemetémet akarná a maga mondjuk 15 év előnyével nevelgetni :) Ebben nincsenek közös célok ilyen jelentős korkülönbségnél. A gyermekkérdés központi egy kapcsolatban- a hasonló célok összekovácsolnak két embert- ez egy fontos kérdés még hasonló korú pároknál is!

- már voltam házas, már éltem, együtt évekig mással, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Éppen ezért kétszer, ha nem 100* meggondolnám azt, hogy kivel kívánnék egyáltalán összeköltözni. A házasság kérdése sem kulcsfontosságú számomra, mert annak már nemcsak vagy nem főleg az érzelmi értékét látnám, hanem tisztában vagyok minden polgárjogi és egyéb következményével is.

A 21 éves férfi, aki komolyan gondolkodik egy kapcsolatról talán idővel eljegyzést, nagy esküvőt, házasságot is fontolgat- én már biztosan nem- pedig 21 évesen én is ugyanígy gondolkodtam. Ez is lehet egy ütközőpont ilyen nagy korkülönbségnél.

- a másik az "időbeli távlat": eetleg "jó móka" lehet egy nálamnál jóval fiatalabb társsal időlegesen megpróbálni (még a fenti érvek ellenére is talán van az az élethelyzet, személyiség stb.)- na de nem élethosszig!

10 év múlva 48 éves leszek, a kisfiam meg 15- a társam meg 31. Érted, ugye?

- időbeosztás: más az életritmusom, mint 20 éves koromban. Mások a kötelezettségeim is. Bár szívesen fent vagyok 11-12-ig éjkjel, de attól másnap munka van, előtte óvodába rohanni, utána óvodába rohanni, zsonglőrködni a munkahely-szakmai kihívások-gyermeknevelés-háztartásvezetés között és még a magamra fordított idő (pl. nyugis félóra este olvasni, edzésre menni hetente 1-2* hogy le kapjak infarktust a lépcsőn :)- így is nehezen fér bele. Hol lenne arra időm, kapacitásom, hogy egy az én életvitelemtől valószínűleg jelentősen eltérő huiszonéves sráccal tudjak felhőtlenül randizgatni?

Vagy te már nem vágysz az életkorodnak megfelelő szabadságra (amire még valljuk be joggal vágyna egy 30+, 40+ ember is?) Mert azért az nem a felhőtlen randi kategória, amikor az állatkertben andalogsz a kiszemelteddel, közben a gyereke ott nyüzsög :)

(azzal a nővel pedig nem érdemes az ÉRTÉKRENDJE miatt tartósan semmit sem kezdeni, aki azonnal lepasszolja a gyerekét, ásót-kapát elhajít, hogy omoljon a karjaidba azonnal, ha füttyentesz- sokat elmond ez is akkor annak a nőnek a preferenciájáról és számomra nem éppen a legpozitívabbat).

- a 30+ korosztályban már házas, elvált nők vannak többségben. Aki ebből a korosztályból még nem élt tartós kapcsolatban (most mindegy, hogy jogilag házasság volt vagy élettársi kapcsolat) azzal meg fokozottan nehéz: pszichésen. Gondolom nem ilyenre vágysz.

Elhiszem, hogy az ember nem választhatja meg az ízlésének, vágyának tárgyát- de el kell fogadnod, hogy ha te a náladnál idősebb korosztályban vágysz társra (és nem szeretőre, numerára, egyéjszakásra) akkor bizony számodra nagyon szűk lehetőségek mutatkoznak.

Nem arra kapacitálnálak, hogy gondold végig, hogy nem érdemes-e az igényeiden módosítani (mert megértem, hogy neked ez jön be és kész)- de tudd, hogy sokkal, de sokkal nehezebb helyzetben vagy,mint más korodbeliek.

Azért sok sikert.