Ha ezen az oldalon az az általános vélemény a nőkről, hogy mind felszínes, pénzéhes, üresfejű semmirekellő, akkor miért csodálkoznak az itt próbálkozó urak, hogy nem akarnak velük ismerkedni?

# 10 A kilences válaszoló vagyok. És képzeld, én elgondolkodtam ezen. Mármint a férfiak, azaz a mi hibáinkon. És nem fél órára, jóval többre. Konkrétan éjszakákon keresztül. Viszont arra jutottam, hogy az egész a nőkből indul ki. Ha akarod szívesen kifejtem.

Ja, és tudod, hogy itt mi a konstruktív javaslat? Az, hogy menj el bulizni, meg járj társaságba, meg gyúrj. Én elhiszem, hogy a legjobb szándék vezérli azokat, akik ezt írják, de a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű!

Persze, hogy nem olyan egyszerű.

De ne mondd, hogy a sikertelenek körében legnépszerűbb válaszok, a "nem születtem sem jóképűnek, sem gazdagnak, a sok felszínes nő pedig csak erre utazik"-jellegű hozzászólások bármivel is árnyaltabban közelítenek a dologhoz.

Konstruktív válaszok - mégis, mire koncentráljon az ember, ha nem arra, amire ráhatása van, történetesen önmaga fejlesztésére?

Amúgy én is sokat gondolkodtam, fogok is, mert a dolgok nem egyszerűek. Nem tudom különösebb csoportokhoz kötni a problémák forrását, leginkább társadalmat látok, beleszületett, beleszocializált emberekkel, férfiakkal és nőkkel. Ettől még persze nem fog semmissé válni az egyén saját felelőssége a saját helyzetében.

# 12 Én azt mondanám, egy fokkal árnyaltabbak. A jóképűség, és a gazdagság olyan tulajdonságok, amelyekkel könnyebb barátnőt szerezni. Szerintem ezt nem bűn kimondani. Nyilván hosszútávon nem ezek a tulajdonságok fognak számítani, de mégis: Ahhoz, hogy legyen hosszútáv, kell egy rövidtáv is. Valamivel fel kell kelteni az ellenkező nem figyelmét. Vagy egy jó testtel, vagy az erővel, és biztonságérzettel, amit a gazdagság sugároz.

Na most szerintem, ha valaki nem tudja megfogni semmivel a lányokat az elején, akkor az aztán lehet akármilyen lovagias úriember, meg intelligens, meg figyelmes, egyszerűen nem lesz esélye bizonyítania! Gondoljunk csak a nők egy igen gyakori (az én életemben) lerázó dumájára: "Nem volt kémia."

Alapvetően egyébként igazad van, ez a társadalom ugyanúgy sújtja a nőket is, ahogy a férfiakat is. Az egyén felelősségében már nem feltétlenül hiszek: Tudom, azt akarják elhitetni mindenhol, hogy te is benne lehetsz a nyertesek szűk csoportjában. Hogy minden lehetséges. Hogy "lehet zöld az ég." De nem, nem lehet. A legtöbb ember elbukik. És akkor rájön, mekkora hazugsággal etették egész életében. Ez a csúnya igazság sajnos. Ilyen ez a világ, ez a társadalom.

#13,

Könnyebb a jóképűnek és a gazdagnak, elismerem. De egyáltalán nem kizárólagosan ezek lehetnek a vonzó tulajdonságok.

A kémiás lerázó duma szerintem teljesen rendben. Kémia = vonzalom, anélkül pedig csakugyan nehéz ismerkedni. Inkább az nem tetszik, ha mellé egy csomó sallangot csomagolnak, hogy "hát nagyon aranyos vagy, meg tök jó fej vagy, meg lehetünk barátok, meg blablabla". De úgy látom, a többség képes a korrekt visszautasításra.

Senkinek nincs mindenre lehetősége, és sokan elbuknak. De mindig van valamekkora ráhatásod, mekkorát buksz, és az nem mindegy.

# 17 Nem értek egyet ezzel, ne haragudj. Ahhoz, hogy a világban legyenek nyertesek, kellenek vesztesek is. Egy csóró, és rosszul kinéző férfinek azt mondani, hogy az ő hibája az, hogy nincs nője, az kb. olyan mint a mozgássérülten számon kérni, hogy nem megy fel a lépcsőn.

Nem csak a sikersztorik léteznek. De persze csak ezekről hallasz, nyilván. De az igazság az, hogy minden sikersztorira jut 6000 kudarc. És nem azért, mert nem akarnak tenni semmit önmagukért. Gondolj bele ebbe a fórumba is, tele van az ún. "lúzerekkel." Miért? Azért, hogy itt fröcsögjenek? Kétlem. Azért, mert konstans módon keresik a választ a kérdésre, amelyet nem tudnak: Hogyan?

A kémiás lerázó dumával meg szerintem ne érts egyet. Ássam el magam, ha nem vonzódik hozzám? Nincs olyan, hogy szerelem első látásra. A szerelem kialakul idővel.

Nem tudom mondtam-e már, de nekem volt egy barátnőm, aki kövér volt. Én meg tudtam adni az esélyt, még akkor is ha első ránézésre nem kellett volna. Egy esély mindenkinek jár szerintem. Életemben egyetlen egyszer utasítottam el egy lányt, és azt is csak azért, mert éretlen voltam még a dologra, 13 éves. Még nem vágytam ilyesmire. Azt hiszem ezért a bűnömért 10 000-szeresen megbűnhődtem azóta...

És persze, csomagolta a sallangot, hogy humoros vagyok, meg intelligens is. Hát ezek a tulajdonságok semmit sem számítanak a párkeresésnél. Esetleg hosszútávon. Rövidtávon Pumped Gabónak kellett volna lennem.

Egyébként meg kell jegyeznem, örülök, hogy végre egyszer egy diskurzus is kialakult a két nem között, és nem csak az ujjal mutogatás megy. A célomat, amit kifejtettem sikerült teljesíteni. :D

Nem kérem számon a mozgássérültön, hogy nem tud felmenni a lépcsőn, de a lépcső sem tehet róla, hogy mozgássérült a szerencsétlen.

Hogy a francba ne kellene vonzalom. Túl rövid az életünk párkereső szakasza ahhoz, hogy a "majd kialakul" jegyében olyanoknak is esélyt adjunk, akik felé nem érzünk vonzalmat. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor nagy valószínűséggel szimplán egy haverság épül, vagy egy kiegyensúlyozatlan kapcsolat, ahol csak az egyik fél érez.

Persze ellenpélda mindenre van, elvégre egyszer neked is bejött. Egyébként nekem még nem volt kövér barátnőm, de többször is hajtottam kövér csajra. Olyanra, akinek kezdettől fogva bejött a külseje is.

A gyakori meg csak látszólag van tele lúzerekkel, magad is megválaszoltad, a nem lúzer többség nincs rászorulva, hogy ezerrel kérdezgessen, akinek meg párja is van, inkább vele tölti az estét, ha van rá lehetősége.

Na lépek, mert holnap meló. Köszönöm a beszélgetést, közelebb van egymáshoz a gondolkodásunk, mint azt a női nemet kritizáló beharangozás alapján először gondoltam. Amúgy meg nem lehet mindenben egyetértés, miről vitáznának az emberek.