Nincs kedvem tovább élni, mit tegyek?

Pacsizzunk le!:D

Utolsó párkapcsolatom 11 évesen volt, a kézfogásig jutottunk és egy hét után szakított velem mert még mindig a "Nikibe" volt szerelmes... Azóta eltelt 10 év :"D szerinted??

De nem érdekel, nem stresszelek rá. Nyilván jólesne ha átölelne valaki esténként, gondolna rám valaki, lenne valaki akinek fel lehetne öltözni szépen, stb... De majd úgyis eljön ha itt lesz az ideje, és az a személy, aki mindezt megérdemli :)

#20-as: Könnyű duma az, hogy foglalkozz mással nem csak a társkereséssel. Ezt azok szokták mondani, akiknek vagy van társuk vagy éppen nincs, de nincs rá szükségük. Mert már kiéltük magukat esetleg csalódtak és most nincs szükségük egyáltalán semmiféle társra. Minden esetre, van elég rutinjuk a dologban és élvezik a szabadságot.

Viszont az ha valakinek sose volt elég szerencséje ahhoz, hogy legalább rövidebb ideig minőségi kapcsolata legyen, abban egy nagy lyuk tátong. Ezt nem tudod betömni mindenféle elfoglaltsággal, mert lehetsz munkamániás meg lehet ezer hobbid, csak ideig óráig tart ki. Miközben időről időre rád tör, hogy miért vagy te rosszabb, mint mások.

Persze nem megoldás az, ha egyfolytában azon pörögsz, hogy valakit összekaparj magadnak. De ha nem teszel semmit csak eljátszod, hogy hú de jól vagyok egyedül, akkor magadra maradsz, mert nem fog a lehetőség eléd kerülni, arra hiába vársz.

Mit lehet tenni? próbálkozni, időnként próbálkozol, hátha sikerül, aztán megpróbálod feldolgozni a kudarcokat. Miután kipihented magadat és megvolt a de jól vagyok egyedül fázis kezded elölről és talán majd egyszer belefutsz valakibe.

Ha nincs szerencséd, akkor meg nem nyertél.

Nekem még párkapcsolatom se volt,meg nem ölelt meg eddig egy olyan ellenkezőnemű embertársunk se, aki nem rokon volt.

De szarok rá, mert ha kell akkor majd jön a nagy ő, ha meg nem akkor meg egyedül halok meg. Legalább több suskám marad öregkoromra, már ha megélem.(állítólag a magányos emberek korábban halnak meg :P)

Röviden ez a gond.

"Csendes, zárkózott, visszahúzódó lány vagyok" erre nem igazán buknak v azt hihetik h valami gond van veled azé nem nyitnak feléd.

Legyél nyitottabb a többi majd jön magától.

En is ereztem mar igy, es engem is ejtettek mar a tul jo vagy hozzam szoveggel. En is sirtam, keseregtem, meg csinaltam az ilyenkor szokasos dolgokat szep sorban. Megallapitottam, hogy tobbet az eletben nem lesz pasim, ilyenkor megjobban sirtam, aztan beletemetkeztem a sorozatokba, konyvekbe, es nem mozdultam ki sehova. Aztan az osszes baratnomnek elsirtam megkozelitoleg 46x a banatomat, majd vettem egy nagy levegot, es felkanalaztam magam a padlorol.

Amikor az ember azt erzi, hogy neki semmi nem jon ossze, akkor tok normalis, ha kiakad. En is szoktam neha, sot szerintem mindenki. De nem szabad belesullyedni az onsajnalatba, mert az a legrosszabb. Fel kell allni, es menni kell tovabb! :)

Nekem sincs kapcsolatom, meghozza regota, de attol nem erzem magam kevesebbnek, mert a volt osztalytarsaim sorra mennek ferjhez es szulnek gyereket. Ez nem verseny, ugyhogy fel a fejjel! :)

26/N