Nincs kedvem tovább élni, mit tegyek?

Nekem is csak kis szerencsével volt barátnőm, szóval én se vagyok sokkal előrébb. Hova valósi vagy? Mesélsz magadról üzenetben?

23/F

Nemrég agyaltam egy kicsit, lejegyzeteltem a gondolataimat:

Amikor azt mondom egy embernek, köszönöm, nem kérek többet ebből az álszent világból, az egész felépítéséből, az emberek viselkedéséből, abból, hogy végső soron mindenki önző módon a maga javáért tapos lefelé és felfelé nyal, azt mondják, hü.lye vagy? Meg akarsz halni? Élned kell. De ki mondja meg nekem azt, hogy élnem kell? Egy olyan ember, aki nagyon is hasonlóképp vágyakozik el innen egy jobb világba, ám minden egyes nap felkel, és elhiteti magával azt az önámítást, hogy a létnek, az életnek így kell zajlania? Hát nem ez a nagyobb menekülés ahelyett, amikor felismeri valaki azt, hogy mit is akar igazán? Tudja jól, hogy neki is elege van sok mindenből, de azért elhiteti magával és velem is azt, hogy ez ilyen, és nem tudsz mást csinálni, csak menni előre. Ez hü.lyeség. Miért kéne nekem együtt haladnom ezzel a beteg társadalommal, ha nem kívánkozok közébük? Miért nem ad akkor az összes ilyen ember (akinek felfedem ezen gondolataimat, érzéseimet) okot nekem arra, hogy maradni akarjak? Bezzeg, amikor nem beszélsz ezekről, akkor napokig, hetekig, hónapokig, évekig el vagy felejtve. Mihelyt felébredsz, és hangot adsz érzéseidnek, gondolataidnak, meg vagy bélyegezve, hogy negatív vagy. A pillanatnyi kis töredék örömök miatt lehet pozitívnak maradni egész életedben? Amikor azt látod, hogy a jók mennek el hamarabb, velük történik mindig a legnagyobb szerencsétlenség...lehet, hogy nem véletlen távoznak el ideje korán? Lehet, hogy hamar rájöttek a világ működésére, és megunták ezt az egész kapadozást?

Aztán majd eltelik pár év és azt fogod látni, hogy akiket most boldog(nak látszó) párkapcsolatban látsz, szétmentek, elváltak... Legalábbis nagy esély van erre is. Ne parázd túl. Van olyan volt középiskolai osztálytársnőm (30-as), akinek érettségi után a 10 éve röviden összefoglalva: férjhez ment, gyereket szült, elvált... Ez jobb?

Ne másokból indulj ki, és ne másoktól függj, a boldogságod kulcsa te magad vagy, csak találd meg, hogyan. Aztán lesz társad is. 24 éves vagy, fiatal, előtted az élet.

A második barátnőm még régen pont ilyen volt mint te, pont ugyan ezeket a szavakat használta és pont ennyire elkeseredett csak amiatt mert nem volt mellette fiú.Mondjuk én megbántam hogy jártam vele, pont ezek miatt.

Igen, vannak ilyen fajta emberek is.

Most az a baj, hogy hiába írom azt, hogy annyi mindent lehet még csinálni a szabadidődben, aztán meg majd összefutsz valakivel, de gondolom semmi sem foglalkoztat téged ,mert egyfolytában ezen kattogsz. Szóval nincs kiút, ez van! Keresgélj a neten, ott nem baj ha csendes vagy. Kezdj úgy egy levelet valakinek aki szimpatikus, hogy van e kedve ismeretlenül beszélgetni mert most ahhoz van kedved hogy új emberekkel társalogj, és talán kialakul pár hét üziváltás után valami