Lányok, ez gyakran megtörténik, ilyenek vagytok? Ugye nem?

Nekem is volt olyan barátom (barát-barát, nem pasi-barát), mint az A, és valóban azt tudom mondani, hogy hiába mondod, némi leírás alapján, hogy igen, ez az igazi, ő az 1%, a nők álma, ha egyszer nekem nem az. A nagy többségnek lehet, de nekem biztosan nem. És miért jönnék vele össze, ha nem érzek iránta barátságnál többet? Csak azért, mert törődik velem? És mert hagyom, ezzel én kihasználom az érzéseit? Felnőtt emberekről beszélünk, senki sem tart pisztolyt a fejéhez, hogy ilyen feltételek mellett is ott legyen és meghallgasson, ha nem akarja ezt, nyugodtan szólhat, hogy köszi, elég volt, én ebből nem kérek többet. ÉN csak azért, mert tudom, hogy örülne, ha több lenne köztünk, nem fogok egy számomra előnyös barátságot megszakítani és elzavarni magam mellől szerencsétlent. Kihasználtam őt ezzel? Max úgy, hogy megadtam neki mindent, amit tudtam: őszinte barátságot, törődést, baráti szeretetet, jó és kellemes pillanatokat. Ő döntött úgy, hogy neki ez 3 évig elég volt, és mikor 3 év után tovább lépett, egy szavam nem volt. Nekem mint FÉRFI nem kellett, és soha nem is áltattam. Őszintén szerettem annak, aki, de mint pár egyszerűen sosem lettünk volna összeillők, sosem tudtunk volna együtt társakként működni.

B-kategóriájú férfival még nem volt dolgom, vőlegényem az A-típusnak az a változata, aki férfiként is kell, nem csak barátként, és ő számomra valóban az 1%. Másnak meg lehet, hogy a te általad vázolt A-típus lenne, mert nem tudna vele többet elképzelni barátságnál, ahogy a fenti kis litániámban írt pasinak is végül lett barátnője azóta (több is).