Azoktól a nőktől kérdezném, akik szerint teljesen természetes, hogy egy ismerkedésnél csak a férfinek kell szórakoztatni, teperni, pörögni, hogy miért hiszitek ezt?

Akik a szappanoperákból meg a romantikus regényekből "okosodnak", azok szerint úgy a tökéletes hogy a férfi az tegyen meg mindent, ez a dolga, a nő meg csak beleül a kényelembe, neki semmit se kell hozzátenni a párkapcsolathoz,így van ez rendjén.

Hát hogyne, meg amit a paci himbál, azt...

(29F)

Ezt én is tapasztaltam már számtalanszor. Szerintem sokkal inkább az a probléma, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon.

Én velem úgy vélem szinte bármiről el lehet beszélgetni, de a nőket nagyon kevés dolog érdekli. Engem pedig általában ez a nagyon kevés dolog nem érdekel, bár ha muszáj tudok egy ilyen jellegű beszélgetésben is partner lenni. De az az igazság, hogy muszáj, mert miután kivallatott elkezd ő is beszélni.

Mondok egy példát is:

Miután kitapogatózta, hogy van rendes havi keresetem és bár ronda vagyok de nem vagyok annyira gonosz ahogy kinézek és "hagyom szóhoz jutni végre", elkezd arról beszélni, hogy a kutyakozmetikusa mekkora szemét mert a kis luki-nak túl rövidre vágta a szőrét a fejénél.

No, ezt gondolom sejtitek, hogy nem éppen érdekel, de vagyok olyan hülye, hogy meghallgatom és próbálok válaszolni a töménytelen baromságra amit hallok. Na ez hatalmas hiba, mivel a válaszaim őszinték ezért hamar levágja hogy számomra a kutya egy háziállat és nem a kis "babuskám".

Most biztos azt gondoljátok, hogy ez valami pláza cica volt, de nem. Huszonéves értelmiségi nő.

A másik dolog miután szóvá teszem neki fél óra után, hogy lassan magáról is beszélhetne luki helyett, jön a hárítás, hogy miért csak ő beszél mondjak magamról még dolgokat... Mondom fél órája egy értelmes mondat nem hagyta el a kis száját és róla még konkrétan semmit se tudok. Erre elsüt egy poént hogy dehogy, neki a kis luki az élete. Ezen a ponton az ember erős késztetést érez, hogy dobbantson, pedig ronda férfiként nagyon ritka egy randi.

Azt nem állítom, hogy minden nő ennyire idióta és kétdimenziós de a történetből ami egyébként sajnos tényleg megtörtént szerintem azért lehet következtetni.

Volt olyan is, amelyik szó nélkül ült, néha mosolygott, bólogatott vagy a fejét rázta és közben ette a kis vegasalátáját miközben én próbáltam humorizálni. Egy óra után szóvá tettem, hogy olyan mintha a falnak beszélnék kicsit, erre még neki állt feljebb, hogy hát végig ő beszélt szinte. Ilyenkor bánom, hogy nem készítek felvétel az ilyenekről mert kíváncsi lennék a képére miután tudatosult benne hogy a ~60 percból beszélt 5-öt én pedig 55-öt.

Úgy kezdem, hogy tisztelet a kivételnek.

A nők írják általában, hogy még mindig nincs egyenjogúság, pedig papíron már réges rég az van. Ennek ellenére még mindig többet akarnak, de a saját jogaikról/kiváltságaikról soha sem fognak lemondani. Persze furcsa lenne, ha a nő kérné meg egy férfi kezét, de ma már szinte minden elfogadott.

14-nek:sírok a nevetéstől :D

én nő létemre ha meghallottam volna már csak azt a szót, hogy "luki" képen röhögtem volna a lányt :)