Lányok, szerintetek a magyar pasik puhányok, férfiatlanok?

"Igen arra értem, hogy határozottak, magabiztosak és valahogy azt érzem, hogy nem riadnak vissza akár a végsőkig is elmenni az igazuk védelméért. Értem úgy, nem alázkodnak meg hanem kiállnak magukért akár verekedés árán is."

Úgy látszik, a határozottság, "férfiasság" is nézőpont kérdése. Én pont ezeket az embereket tartom dacos kiskölyöknek, akik képesek összeverekedni egy barommal, aki beszól nekik. A határozottság számomra azt jelenti, hogy higgadt képes maradni kemény helyzetekben is, nem veszi fel a nála primitívebbek piszkálódását, végigviszi az akaratát anélkül, hogy hagyná magát érzelmekkel manipulálni, nem veszíti el a fejét. A tipikus "úgy küld el melegebb éghajlatra, hogy kedved támad elindulni". A verekedés részemről csak önvédelem esetén férfias "tevékenység", akkor sem úgy, ha ő provokált, nem pedig diplomatikusan próbálta rendezni a problémáját. Ha így nézzük, nekem pont az a bajom, hogy kevés olyan férfi van, aki nem egy dacos 8 évesként balhéval próbál érvényt szerezni az akaratának, hanem elég intelligens, hogy az érveivel győzze meg a másikat arról, neki van igaza. Amit te leírtál, az a "ki ha én nem" típus, és a hideg ráz tőlük, volt szerencsém ilyen emberrel párkapcsolatban élni még nagyon tapasztalatlan fiatalként.. Furcsa, hogy férfiként te őket tartod férfiasnak, mert ha egy nő ilyen alakhoz vonzódik, egyből megkapja, hogy a bunkó alfahímek kellenek neki, aztán csodálkozik, ha ütik-vágják. Aki agresszióra hajlamos, az ugyanis nem csak akkor robban, amikor épp rendezni való ügye van, hanem akkor is, amikor az élete békés, és a hozzá közel állókon vezeti le indulatait. Persze ez az én szubjektív véleményem női szemmel.