Lányok, mindig azt mondjátok, ne legyen szélsőséges egy fiú semmilyen értelemben. Én nagyon magas vagyok (190 felett kicsivel), ez is szélsőségnek számít?

Nekem a 2 méter vagy magasabb már szélsőséges lenne, a 190 körüli még nem (volt ilyen magas barátom), pedig én alacsony vagyok. Nekem pont az alacsonyabb pasik nem jönnek be (170 alatt - azaz a közvetlen családom férfitagjainál alacsonyabbak nem jöhetnek szóba nálam). De alapvetően a szélsőségességet gondolkodásmódra értem, illetve olyan testalkati dologra, amin lehet változtatni (túlsúly, soványság - tapasztalatból írok).

Én egy picit gyerekesebb vagyok mint a korosztályom (dolgozok és épp fejezem be az egyetemet, nem erről van szó... a szabadidőtöltésemről inkább), ő meg kicsit érettebb a koránál. Azon se lepődnétek meg, ha 21 éves lány lenne 22 éves fiúval, nem? Kb ugyanez a felállás. Sokkal megbízhatóbb, értelmesebb gondolkodású mint a legtöbb 20-25 éves fiú ismerősöm. Volt pár éve 27 meg 28 éves pasim is, de csak mert idősebb, nem lett jobb. 20 évesen 24 éves pasival jártam, őt is szerettem meg minden, de az se volt semmivel jobb. Nem a koron múlik, hanem hogy összeillünk-e egyébként. 10-20 éves korkülönbségnél már lehet baj, hogy más életszakaszban vannak, de 3-5 év igazából nem számít egyik irányba sem. Ha én érettebb lennék a koromnál ő meg gyerekesebb, akkor baj lenne, így nincs... Nem értem miért kell ezen fennakadni mondjuk.

Amúgy érdekes, de nem. Nekem tetszik az arca, de nem tapadnak rá a csajok, szegénykém még abban a korban van, amikor pattanásos. Majd ha elmúlik meg szebb szakálla lesz, akkor valószínűleg jól fog kinézni. De sportolhatna többet és lehetne rajta több kg és több izom. Külsőre nem annyira az esetem, bár vannak dolgai, ami nagyon bejön, de vannak dolgok amik nem. Viszont nem így ismerkedtünk meg, hanem közös időtöltés során, passzol az érdeklődésünk és a gondolkodásunk. Szeretek vele beszélgetni, időt tölteni. Valamiért nagyon be is jön, de nem az a tipikus jó pasi, akire minden lány rámászna. Inkább az a baj, hogy csalódtam a tipikus jó pasikban túl sokat, és elkezdtem a normálisabb srácok között keresgélni. Viszont a nyávogós önsajnáltatós önbizalomhiánygombócokat sem tudom elviselni. Így maradt egy elég kis réteg, aki nem annyira jó pasi hogy el legyen szállva magától, nem annyira ronda, hogy önbizalomhiányos legyen, ééés még nem is foglalt. És még ezt is le kell szűkíteni, hogy az érdeklődése passzoljon az enyémhez plusz a gondolkodásmódja, habitusa, stb megfeleljen. És máris nem marad oylan sok. Örülök hogy találtam egy ilyen fiút, akinek még én is tetszem... Szóval az életkora kb az utolsó, ami érdekel.

Nem ezt mondtam. De az, hogyha valakinek veszélyes önbizalomhiánya van pár perccel az után kiderül, hogy megállapítottam róla, hogy ronda vagy nem. Egy kis önbizalomhiány amúgy nem baj. De engem eléggé körbevesznek ezek a veszélyesen nyávogós srácok, akik csak sírnak és sírnak hogy a világ hogy kibabrált velük, mert ők milyen rondák. Hogy igazából melyikük ronda, az tök mindegy, ők azt hiszik. Innentől tovább nem számít, hogy az átlag ember szemében hogy néznek ki. Ha mindenről a gonosz nők tehetnek, meg minden valaki más hibája, azt nem tudom elviselni. Még gimis koromban voltam olyam hülye, hogy összejöttem egy ilyen sráccal. Hát annyira még senki nem húzott le. Hónapok óta együtt voltunk, de még mindig rendszeresen előjött, hogy minden nő milyen gonosz. Meg hogy ő milyen ronda. Meg hogy én is ott fogom hagyni egy jobb pasiért. Nem jobb pasiért hagytam ott, hanem mert ezt nem lehet elviselni hosszútávon. Volt ronda pasim is (a 24 éves akit írtam), na ő ronda volt átlag szemlélő szerint. De neki volt önbizalma és nagyon jól éreztem magam vele. Egyéb dolgok miatt nem működött, de jó volt. Amúgy ő 170cm alatt volt, bár ez részletkérdés, csak ha már a mgasság a kérdés. Talán a mostanit leszámítva az egyetlen életképes kapcsolatom volt. A külső kb addig fontos, amíg befolyásolja az adott ember gondolkodását. Amíg találok benne valami vonzót, addig amúgy nézhet ki bárhogy. Van olyan tipikus jó pasi akitől hányni tudnék meg olyan is, akire azért csorgatnám a nyálam... Mindenkinek más az ízlése szerintem.

Ha épp mégis bejössz egy lánynak, és ez törli az egész berögződésedet, akkor nincs nagy baj. De ha nem tudod túltenni magad rajta, akkor hiába minden... Ha mégis összejössz egy lánnyal és folytatod az önsajnálatot (akkor is ha csak magadban), az érződni fog és csak elveszed a lány kedvét is a sorstársaidtól és még egy lány lesz, aki nem kezd veletek soha, pedig amúgy benne lett volna. Ha épp valaha mégis tetszenél valakinek, ami nem kizárt egyébként, akkor légy oly szíves és amíg vele vagy, fogadd el, hogy neki tetszel, úgy ahogy vagy. Azért van veled.