Önbizalmam egy szál se, mit csináljak? Pszichológus?

Dehogynem!

:D

" igyekszek tűrni a másiknak, megértő vagyok " - Nem lehet, hogy túl sokat tűrsz?

Pszichológus talán, meg önismeret az segíthet.

nem lábtörlő módjára kell tűrnöd hanem kell, hogy véleményed legyen adnod kell a kapcsolatba, nem csak elfogadni mindent amit kapsz, jót és rosszat egyaránt...

mit gondolsz milyen jó és rossz tulajdonságaid vannak?

"én igyekszek tűrni a másiknak, megértő vagyok" - ne haragudj meg, nem áll szándékomban megbántani, de ez pont úgy hangzott, mint ha nem lennének önálló gondolataid. Elfogadod, ami van, tűröd azt, amit tesznek veled. Ez nem izgalmas egy nőben! Ha azt mondom neked, hogy most egy hétig csak te fogsz orálisan kényeztetni, te meg nem kapsz semmit, akkor belenyugszol, és tűrsz? Ne legyén ilyen alamuszi. Állj a sarkadra egy pasival szemben is, főleg ha az a párod (akar lenni), és mutasd meg, hogy nem egy visszahúzódó, félénk kislány vagy, hanem a felszín alatt ott van egy vadmacska is, akivel nem játszhat akárki!

Ha engeded az elnyomást, akkor egy olyan kapcsolatba is belefuthatsz, amiben a pasi félrekefél melletted, s tudja, hogy nem fogsz érte szólni, mert eltűröd.

Hasonlóan érzek csak fiúban. Bár a "tűrés" az nálam inkább a rugalmasságot jelenti, megtanultam hogy én alkalmazkodjak másokhoz, mert mást úgysem fogja érdekelni, hogy nekem hogy lehetne jobb. De van azért jópár dolog ami kifejezetten zavar, és már nem tudnék elmenni mellette (pl dohányzás). Barátkozás valahogy nekem sem megy, bár akik kicsit ismernek azt mondják hogy tök normális, rendes, jófej vagyok, mégis úgy érzem, hogy csak szimplán amíg egy közösségben vagyunk addig jól megvagyunk együtt, de hogyha eltűnnék egy hosszabb időre, senki sem keresne, hogy mi van velem, esetleg hiányzok valakinek. Én mindenesetre úgy állok hozzá, hogy sok vesztenivalóm nincs próbálkozni, egyszer hátha összeakadok valaki olyannal aki nem ilyen, a csalódást meg megszoktam.

F/25

"Én pl. elnéztem azt az exemnek hogy dohányzik, pedig ki nem állhatom ha valaki dohányzik." - Na, ezaz, hogy nem húzol határt, túl könnyű a dolga a másik félnek. Úgy viselkedsz, mint egy kiskutya, nem úgy, mint egy társ. Én pl. nem tűröm el a dohányzást, nem azért, mert amúgy nem szeretem, hanem mert a szervezetem nem viseli el egyáltalán hosszú távon, ha dohányzóval vagyok egy fedél alatt, a szemem akkor is reagál, ha nem a lakásban füstöl valaki, hanem csak már annyira beleívódott, és egy légtérben vagyok az illetővel zárt térben. Tehát nekem nem elég, hogy a párom a lakásban ne dohányozzon, hanem egyáltalán ne dohányozzon, és én ebből nem engedek.

Nem kell mindent eltűrni, ráadásul ha már valamihez alkalmazkodsz, akkor a másik fél is alkalmazkodjon. Ne adj sokkal többet egy kapcsolatba, mint amit kapsz, mert az egyenlőtlen, és nem fog működni, egyik vagy másik félnek elege lesz, unalmassá válik. Ha működne, nem ex lenne az ex.

Na, ezen is kell dolgoznod pl.