Az mennyire extrém, hogy azon gondolkozok, prostihoz megyek?

Jó, van kezem, van lábam, meg nem szenvedek élelemhiányban. De nehogymár a végén az ilyen (egyébként Európában, meg úgy egyáltalán, 2015-ben) teljesen alapvető dolgoktól ugrálnom kelljen már örömömben. Egyébként ezeket a sablonválaszokat gyűlölöm, kínjában már nem tud mit mondani ugye az ember.

Rohadt nagy boldogság, hogy van kajám. Tényleg. De tudod mi lenne még jó? Ha nem tök egyedül kéne azt megzabálnom. Túlzottan sokat gondolkozok öngyilkosságon - néhány levél altató, és még anyagilag is jobb befektetés lesz hosszú távon.

Ha hülyeségekkel provokálnak, akkor még szép, hogy goromba vagyok. Pont eleget piszkáltak általánosban ahhoz, hogy hagyjam magamat, mind élőben, mind írásban. Mindenesetre szerintem olyan még nem volt, hogy magamtól idegbeteggé váljak.

Az önkéntes munkában amúgy mi a jó? Ha napi nyolc órázok, akkor már inkább minimálbérért, mint ingyen. (Nekem se segít senki semmiben, ha most elsődleges szempontként a jólelkűségből származó egónövelést akarjátok fölhozni.)