Az olyan nő, aki évek óta egyedülálló és abszolút sikertelen a párkeresésben, az selejt?

Véletlenül a küldésre nyomtam...szóval:

Rengeteg barátnőmet láttam felemésztődni a kapcsolataikban. Gyakorlatilag meg lettek fosztva a személyiségüktől, életüktől, és csak a pasitól függenek. Minden, amit tesznek, attól függ, mit szól hozzá a pasi. Az egész életüket képesek hozzá igazítani, feladva az álmaikat, karrierjüket, stb. Szerintem ez sokkal gázabb, mint szinglinek lenni....

26/N

11# Nem negatív példákat kéne felhozni.Ezzel olyan mintha arra céloztál volna, hogy tök jó így egyedül, örüljön neki.

Nyilván akik nem illenek össze, azok vagy behódolnak, vagy uralkodnak a másik fél felett.Ezzel elszáll minden céljuk, kreativitásul, úgy érzik mintha nem lenne saját életük többé. Nekem is hasonló volt a kapcsolatom, jobb is hogy vége lett.

Ha sikertelen vagy a párkeresésben az mit takar? Nem tudsz találni senkit akinek kellenél? Nem találsz olyat aki neked kell? Vagy egyáltalán nem találsz senkit akivel ismerkedhetnél?

10-es hsz-re:

"Magasra tettem a mércét és nem vagyok hajlandó lentebb tenni. Csak olyannal fogom összekötni az életem, akivel tökéletesen összeillünk, és ha nincs ilyen, akkor inkább maradjak egyedül."

1 - magas mérce? mire fel? hercegnő vagy? szállj már le a földre, és nézz tükörbe !

2 - "maradjak egyedül" - vajon 80 évesen is így fogod ezt gondolni, megbánás nélkül?

"Ritkán akad olyan, akivel egyáltalán lehetőségem van megismerkedni, de azoknak sem kellek."

Tehát csak a tökéletes külsejűeket veszed férfiszámba.

#15-nek van igaza, zöld pacsit kapott!!!

Ha magasra teszi a mércét, azzal csak saját magával tol ki,de nagyon. Igényei azok lehetnek,csak nem biztos hogy teljesülni is fognak. Erre úgy 50 éves korukban jönnek rá, és kapkodnak fűhöz-fához, szaladnak a vargához stb. akkor mindenesetre már késő lesz.

" Én boldog vagyok és teljesnek érzem magam most is... és sajnálom azokat, akik csak egy kapcsolatban tudnak teljesek lenni, mert ez azt jelenti, hogy mankó kell nekik az élethez"

nem sértésből írom, de érzelmileg és értelmileg csökött lehetsz, ha nem fogod fel, nem fogadod el, tagadod (magad előtt is) hogy az ember nem elég önmagának.

szeretni és szeretve lenni, ez a lényeg.

azt megértem, h akihez nem vonzódsz az nem kell, de azt állítani, hogy "jó" (vagy nem is olyan rossz) egyedül (magányban) lenni, az önámítás, önhülyítés.

ez az önhülyítés a szinglik fájdalomcsillapítója.

"teljesnek érzem magam most is"

ez azért önámítás, mert nem lehet teljes az az ember aki (egyedülléte okán) nem tudja életét megosztani senkivel. ha senkit nem érdekel az életed.

a szinglik ilyenkor a barátokkal jönnek. de kérdem: a barátaid az életed összes (!!) spektrumát lefedik? ne ámítsd magad.

1 párkapcs mindenképpen teljesebbé teszi az életet, mert van KIVEL és KIÉRT élned. erős motiváció.

kérdem: a szakmai sikereid (ha vannak) szeretnek téged? az elért céljaid (ha vannak) szeretnek téged?

jók a barátok, de nem fedik, fedhetik le az emberi élet minden dimenzióját. velük ugyanis nem élheted át a nemiséget (hacsak nem kettyintesz velük)nem velük alszol el este, velük ébredsz reggel. nem velük és értük tervezel. nem velük és általuk fejlődsz magánéletileg. nyilván nem.

a barátok, a beszélgetés után mennek is tovább (élik a saját életüket) és te ugyanúgy egyedül maradsz mint voltál a tali előtt.

nemhiába sorolódnak hátrébb a barátok a párkapcsolat, pláne a család mögött....

ezt csak az önámító-önhülyítő szinglik nem fogják fel.

ha nem inged amit írtam, ne vedd magadra.

kiegészítés:

a párkapcsolatban az emberek úgy beszélnek egymással kapcsolatban, hogy MI. nem én vagy ő, hanem mi. (ha a párod sértik, téged is) - a barátságnál ilyen nincs.

a barátokkal kapcsolatban megmarad az ember "különállónak" bizonyos tekintetben kívülállónak.

a párkapcsban nem, ott normális esetben involválódás van, ami más társas kapcsolatban nincs. ezért felsőbbrendűbb, mélyebb, teljesebb egy párkapcsolat mint egy barátság.