Miért várnak el a nők olyan dolgokat a férfitól amiket ők sem tudnak biztosítani?

De ha egy értelmi fogyatékos is meg tudja csinálni, a pasik miért nem csinálják?

Senki nem azt mondja, hogy bonyolult. (Bár szerintem a főzés művészet, aki nem csak kakát akar enni, annak tudnia kell ezt-azt, nem csak kockát dobni mindenbe.)

Az a baj, hogy állandóan felmerülő igény.

4 éve festettem ki utoljára a lakást. Élveztem, de ha hetente neki kellene állnom, az agyamra menne.

Takarítani sem bonyolult, csak elveszi az időt. És miért csak az én időmet vegye el? Miért ér az én időm kevesebbet?

22 éves lány vagyok, fél év múlva meg lesz a diplomám + egy szakma, jogsim már van... Tudok főzni, mosni, vasalni és takarítani is... Mivel nem a Marson élek, tudom, hogy mennyi egy átlag magyar kereset, így nem várom el egy 20-on pár éves sráctól, hogy kocsija vagy lakása legyen, sem azt, hogy el tudjon tartani...

Tudom, hogy vannak olyan lányok akik ezeket elvárják, de elég durva általánosítás lenne ezt minden 20 éves lányra ráhúzni...

Valószínüleg csak ilyen lányokat fogtál eddig ki...

Miért kell sarkítani?

Tudom, most én leszek a világ rongya, de...

Ha egy férfi 30 éves korára annyit ér el, hogy idénymunkát végez és anyucinál lakik, és nincs a világon semmije - az mégis mire veri magát? Ez az eredmény nulla.

Nem gondolom, hogy irreális elvárásaim lennének:

Legyen valamilyen végzettsége. Hogy ez szakma, diploma, mifene, lényegtelen. Akárhogy is, 22-25 éves korára valószínűleg végez az iskolával.

Legyen egy normális munkája. Nem, az idénymunka, a közmunka nem számít. Persze ha csak átmenetileg van, az más. De ha valaki 5-10 éve kikerült az iskolapadból és ez idő alatt csak ennyit tud felmutatni, az bocsi, de kevés. Tudom, hogy nehéz munkát találni, de azért ennyire nem.

Meg ha igen is - miért feltételezzem a pasiról, hogy akkor majd ügyesebb lesz, amikor esetleg otthon ülök az újszülött babával és rá vagyunk utalva? Majd széttárja a kezét, hogy bocs, a család ma nem eszik?

Nincs baj azzal, ha valaki anyukájánál él. Ez esetben szinte a teljes fizetését magára fordíthatja. Az viszont már baj, ha az otthon töltött évek alatt nem jut anyagilag egyről a kettőre.

Nekem elmegy havi 40-50 ezer az albérletre. Aki otthon él, az legalább ezt tuti megspórolja. Plusz általában etetik is. Akárhonnan nézem, minimum évi fél millát tuti spórol csak ezen az, aki a szüleinél lakik. Aki pedig ennyiből nem tud egyről a kettőre jutni 5-10 év alatt sem, az azért elgondolkozhatna, hogy ez miért van így..

"Nyilván minden nő álma egy olyan férfi, aki a mamahotelben lakik 30 évesen, nincs jogosítványa, nincs normális szakmája, idénymunkát végez és arra nincs pénze, hogy elvigyen fagyizni."

Szerintem ilyet senki nem állított :) Ahogy az utolsó is írta, azt azért alap elvárni, amit mi is nyújtani tudunk. Ha egy nő dolgozik, önállósodott, külön költözött, akár egy albérletbe, akkor miért is kéne egy olyan férfinek tapsikolnia, aki 30 évesen még semmire nem vitte, és soha nem volt munkahelye. Bocs hogy ezt írom, de a párkapcsolat nem jótékonyság :) Igényesebb talpraesett férfi sem akar olyan lányt aki csak van mint a bizonyos a fűben. Nemrég volt itt egy kérdés, amit egy lány írt ki. Arról szólt, hogy ő gyárban dolgozik, és ezért úgy érzi nehezebben talál párt, mert sokszor beszólnak neki. Tehát ez a jelenség oda vissza érvényes. Egy felnőttől már várnak el dolgokat az emberek, sajna ez így van.

Persze, ez teljesen érthető. Csakhogy vedd észre azt is, hogy ez egy gyermek gondolkodása.

Hasonlóan gyermek 18-20 éves lányoknál még teljesen oké.

De mondjuk egy 25 körüli vagy idősebb nő ebből csak azt látja, hogy az illető pasi még saját magát sem képes eltartani. Hogy alapozhatna így vele közös életet?

Nem írtad, hány éves vagy, de ha fél éve dolgozol csak, akkor gondolom, a húszas éveid elején jársz. Így nincs semmi gond, bőven van időd még egzisztenciát építeni. Ha 30 körül is itt tartasz - na akkor van para.

Na, én vagyok a kivétel :D.

páromnak nincs kocsija, anyjával lakik, nem topmodell (mondjuk a kigyúrtak nem is tetszenek), de én imádom, mert nála jobb emberrel még nem találkoztam, és figyelmes, kedves, aranyos, de közben férfias. Nekem elég ennyi :).

És nem is pénzeltetem magam vele. Ugyanúgy szoktuk fizetni a közös dolgainkat, pedig én kevesebb pénzből gazdálkodom, mint ő. De nem tudnék a tükörbe nézni, ha eltartanának, és örülök, ha adhatok.

És rengeteg hozzám hasonló barátnőm van, aki egyedülálló, és nem talál magának férfit. Szóval akik ilyenekbe futnak bele mindig, lehet, hogy másfelé kellene elkezdeniük keresgélni vagy az igényekből leadni (persze az ésszerűség határain belül).