Hogyan felejtsem el és kezeljem helyén a dolgokat?

Hát az a helyzet, hogy megismerkedtem egy pasival még tavaly október-november körül. Mikor először láttam már akkor kiszúrtam hogy nagyon jóképű, de ennyi semmi több, mert már első ránézésre is sejtettem, hogy jóval idősebb tőlem, szóval a korkülönbségre tekintettel semmi többet nem gondoltam ebbe a dologba, de egy idő után feltűnt hogy... nem is tudom, kiszúrt magának, bámult állandóan, mosolygott rám stb. Aztán pár hét után leszólított és megkérdezte a nevemet, majd bejelölt Facebookon és rögtön rám is írt, hogy holnap ha találkozunk, akkor beszélhetnénk, márha nem sietek. Én igen mondtam, mondván a beszélgetésben nincs semmi, de amikor bejelölt Facebookon akkor tudatosult bennem, hogy 2x annyi idős mint én, láttam képeket, amin a gyerekeivel van (bár elváltak és ő a mostani feleségével él), feleség stb, minden ami kell. Hát ott teljesen sokkolódtam, nyilván mikor először láttam sejtettem, hogy kb minimum 15-20 évvel idősebb, mint én, tehát feltételeztem, h van családja, de hát ezzel ott és akkor szembesülni elég kiábrándító volt, mert azért bíztam benne hogy hátha mégsem.... :D

Egy idő után azért már tudatosult bennem, hogy nem simán barátkozni szeretne, hanem igazából tetszem neki. Ahányszor beszéltünk mindig mondta, hogy milyen csinos vagyok szép vagyok blabla. Egyszer viszont egy kínos Facebook beszélgetés után mikor személyesen is találkoztunk, akkor kérdezte hogy mi a baj, és hát akkor kiböktem, hogy neked ott a feleséged, ezt egy kicsit sem érzed gáznak??! Itt megjegyezném, hogy az ég világon semmi nem történt azonkívül, hogy beszélgettünk, egyszerűen csak kellemetlen volt az egész, hogy Ő közölte, hogy tetszem neki, és Ő is nekem, de idősebb tőlem és házas, tehát....nem tudtam hova rakni a dolgot, sem a közeledését. Tisztában voltam azzal, hogy semmi sem történhet köztünk és nem is lehet soha semmi köztünk mivel házas, de egy idő után azt vettem észre, hogy folyton róla fantáziálok, ő jár állandóan a fejemben, hiányzik, és jó lenne most vele lenni stb. Próbáltam uralkodni magamon és kiverni őt a fejemből, de nem ment, pláne nem úgy, hogy heti rendszerességgel összefutottunk. Egyszerűen valamiért nagyon megfogott. De egyébként nagyon fura, nem tudok kiigazodni rajta, hogy mit is akar, mert sokszor mást ír, mint amit mond személyesen, teljesen összezavar. Utalgatott már nem egyszer, hogy ő többet szeretne és amikor pár hétig nem találkoztunk, akkor rámírt cseten, hogy jó volna látni engem és jó lenne találkozni, bár ő ettől többre is gondolt... Konkrétan azt is közölte hogy nem is izgatja különösebben, hogy felesége van, ha engem nem zavar hát Őt se fogja.. Hát mondom ez gyönyörű gratulálni tudok, hogy manapság már a házasság se számít semmit az ember szemében. Ez az eset után találkoztunk egy pár nappal később, annak ellenére, hogy többet akart nem történt semmi, bár azt amúgy sem hagytam volna, én egyszerűen csak élveztem a társaságát. Most viszont ott tartok, hogy valamilyen oknál fogva hónapok óta nem beszélünk, az utóbbi egy másfél hónapban egy-két percre odajött hozzám beszélgetni, de ennyi utána ment is tovább, nem épp úgy viselkedett, mint akit izgatja a dolog, pedig Ő volt nagyon ráállva erre a többet szeretnék dologra, engem meg teljesen összezavart és elég gáz, de nagyon bántott és zavart, hogy egyik napról a másikra ennyire le se szar és nem történik semmi, holott ez így lenne helyes, mert nős férfi, és ebből amúgy sem lehetne semmi. Most mégis ott tartok, hogy nem tudom kiverni a fejemből, minden nap eszembe jut, sokszor vele álmodok és egyszerűen nem értem mi a franc történik velem, mert ha azt vesszük akár az apám is lehetne, mégis oda és vissza vagyok tőle. Szerintetek mégis hogy felejtsem el, hogy verjem ki a fejemből?? Nem akarok rá gondolni, de mégis azt teszem, nem akarom hogy eszembe jusson, de mégis eszembejut... :(

Elég szar érzés, hogy szépen fogalmazzak és úgy érzem egyenlőre nincs belőle kiút, pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez eleve "halálra" van ítélve és esélytelen, de valamiért nem tudom ezt az információt befogadni. Egyet tudok: szeretném Őt elfelejteni, de nem megy, kérlek segítsetek, volt már valaki hasonló helyzetben? Hogy "szállt ki" ebből a dologból?

21L