Eltudnátok fogadni így ahogy vagyok lányok?

Megmondom őszintén, hogy 25 év alatt még semmibe se találtam meg a tehetségemet, sose voltam jó tanuló, van szakmám, de nem szívesen csináltam, nincs olyan hobbi ami annyira vonzana engem, nincsenek hosszútávú céljaim csak rövidtávú, és ismerkedni se tudok olyan könnyen, komolyabb kapcsolatom se volt még.

Legbelül zavar ez engem és blokkol az ismerkedésbe, mert elég sok ambiciózus lány van, akik már több diplomásak van jó munkájuk, izgalmas életük van, őszintén engem nem zavarna, ha ilyen lányt fognék ki, nem zavarna, ha jobban keresne nálam, tehetségesebb lenne sok mindenben csak szeretném ha nem azt nézné, hogy miket értem el az életben, hanem milyen ember vagyok, és inkább ösztönözném tovább, mint kisebbségi komplexusom legyen tőle.

Értem el sikereket az életben van munkám, jól élek eltudom magam tartani, félig meddig van lakásom, és többször edzek egy héten, de nem tartom magam teljesnek, és úgy érzem egy megfelelő lány mellett lehetnék igazán teljes. Tudom, hogy egyedül is meg kell állni a lábamon ami megy is, de mégse vagyok túlságosan boldog ember.

Társkeresőn próbálom most a szerencsémet és hát nem épp a legjobb a felhozatal, elég kevés lány jön be nekem és fentebb leírt dolgok miatt többször blokkol az, hogy írjak valakire, pedig írtam többre és válaszoltak egy páran, de az egyik mást választott a másikkal rég beszéltem, mert nem látom fent.

Abba látom a tehetségemet, hogy tiszta szívből tudnék szeretni és ha lenne valakim meg is adnám neki.