Szerintetek jó ha nekem számít, hogy a párom mennyit keres?

Engem is foglalkoztat, de olyan szinten, hogy legalább annyit ő is tegyen bele a kasszába lehetőleg, mint amennyit én bele teszek. Ettől függetlenül volt olyan időszak, amikor ő még egyetemre járt és a rengeteg tanulás mellett nem vártam el tőle, hogy diákmelózzon és én tartottam el magunkat. Nem dobtam ki a szűrét. Ha most munkanélkülivé válna, akkor jobban sajnálnám a lelkét és a megalázottságát adott esetben azért, mert kirúgták, mint hogy a pénzen patáliázzak. Egyébként azzal egyet értek, hogy lusta, buta, munkakerülő, züllött, semmirekellő férfiak a közelembe se jöjjenek. Amúgy se, mert van párom, de ha nem lenne, akkor is lenne egy mérce, amit meg kell ugorni. Nem a számjegyek számítanak a fizupapíron, de az tény, hogy a semmiből nehezen lehet építkezni...

ha szakítanánk a párommal, akkor az az egy tuti, hogy olyannal nem kezdenék, akinek nincs semmihez tehetsége, nincs normális szakmája, nincs normális állása, biztos keresete. Szegénységben nőttem fel, még egyszer oda vissza nem jutok, az is biztos! Pláne azért nem, mert egy férfit én tartok el.

Nem, de nekem meg szintén számít h a lány dolgozzon. Senkit nem fogok eltartani a 2 szép szeméért.

Szóval ha nem azt várod h ő dolgozzon de te nem akarsz semmit sem dolgozni akkor baj.

hová tűnta szerelem....

Jó hogy ne legyen hat diplomája egyből. Akármit, de dolgozik, ha együtt vagytok belead a közösbe, nemelég? Ne gazdasági kapcsolatra menjetek már lányok...

Függ hogyan fogalmazzuk meg a kérdést, függ h csládot akartok-e, függ h együtt éltek-e stb.

Gondolom egyenarányú az elvárás azzal, amit tudsz adni nem?

Szerintem az a normális, ha az ember vele közel azonos életszínvonalon élőt keres, vagyis normális, ha nem akarsz olyannal járni, aki nem tudna veled azonos színvonalat finanszírozni -- vagy mondjuk megjegyzést tesz, mert te jobban élsz.

Szóval szerintem igazad van, az ember társat keres, nem koloncot.