Lassan 22 leszek. Soha nem volt senkim, barátaim sincsenek. Vajon fog ez még változni, vagy csak fölöslegesen reménykedek?

Hnajó, de mit lehet tenni? Mert én nem járok bulizni és nem is fogok - de most tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy ne legyen az ember magányos? Illetve sokan még a sportot javasolják. De az mit ér? Miben segít az? Egyedül a külsőn tud javítani. Ahhoz képest meg arról beszélnek, hogy "ne azért sportolj, hogy jól nézz ki". A hobbim pont olyan, ami a nőket a legkevésbé sem érdekli, de fiúknak is csak egy szűk rétege érdekelt benne.

Az kimaradt, hogy fiú vagyok, és nem éppen az én nevem szerepel az értelmező kéziszótárban az "Adonisz" szócikknél.

"Ha eljársz sportolni, ott találkozhatsz másokkal." + az egész #5

Hát, biciklizek, de egyelőre nyilvánvalóan csak rövidebb utakat vállalok be (<60km), azokat se időre, a másik hobbimmal egybekötve, amiatt pedig megállásokkal. De a lényeg az, hogy egyedül csinálom ezt is, tehát nem feltétlenül jelent egyet a sport a társasággal.

"Miért nincsenek barátaid? Az iskolában sem sikerült barátkozni? Most mit csinálsz? Tanulsz? Dolgozol?"

Tanulok még egy darabig. Iskolában nem igazán találkoztam olyanokkal, akiket én különösebben megkedveltem volna (két személytől eltekintve, de mivel akkoriban igazi gyökér voltam, nem igazán tartjuk a kapcsolatot azóta). Egyetemen meg szó szerint SENKI olyat nem találtam, aki egy kicsit is szimpatikus.

"Emellett pedig érdemes a hivatásra koncentrálni, mert az is javítja az önértékelésed ha abban sikeres vagy."

Na ez az, hogy egyetemre járok, de ott sikeresen elvették a kedvemet attól, amit én elméletileg ezzel a leendő diplomával csinálni tudnék. Másik opció az, hogy kamionos leszek, és ez a valószínűbb, de az anyagiak miatt még az se biztos, hogy idén meglesz a B-s jogsi egyáltalán. Mondjuk legszívesebben buszoznék, de nem akarok emberekkel foglalkozni - vagyis nem is emberekkel, hanem az elkerülhetetlen, bizonyos időközönként előkerülő taplókkal.

"A kapcsolatokban nem csak elvárni kell."

Nem igazán értem, hogy miből jutottál erre a következtetésre. Azért, mert az én szakomon senkit nem találtam szimpatikusnak? Na igen, az tényleg nagy hiba részemről, hogy nem keresem olyanok társaságát, akik buliba járnak, alfák vagy más módon állnak tőlem teljesen távol. Arról meg szintén nem én tehetek, hogy teljesen véletlenszerűen hagynak ott emberek - nemtől függetlenül, bár az tény, hogy a legnagyobb csapás egy lánnyal kapcsolatban ért, aki se szó, se beszéd eltűnt, miután hónapokon át beszéltünk és egyszer találkoztunk a viszonylag nagy földrajzi távolság ellenére is. Ezek után nem igazán tudok már megbízni senkiben se, ezért nem is merek ismerkedni (szintén nemtől függetlenül). Ha valaki odajön, akkor örülök, bár engem a rosszarcúakon és a kéregetőkön kívül senki se szokott megtalálni, hiába töltöm a fél életemet vonaton (ami ugye statisztikailag jó helyszín lenne arra, hogy embereket megismerjek), úgyhogy még egy pont a mellett, hogy ne bízzak meg emberekben.

"nem jelent egyet a sport a társasággal, de ha akarnád, akkor ott lenne a lehetőség"

Mégpedig úgy, hogy...? Csapatjátékot nem akarok. Nem is megy, nem is érdekel, labdajátékokon kívül meg más nem is létezik jóformán.

--------

A #8-at meg üdvözlöm én is! :D