Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én vagyok így vele?
Szóval az a helyzet, hogy benne vagyok egy ördögi körben...
Egyszer fellángoltam nagyon egy csajért, mindent megpróbáltam megtenni, de nem jött össze a dolog, ezek után az egésztől elment a kedvem, és teljes fél évig még csak a gondolat sem kerülgette a fejecskémet, hogy én bárkinél is próbálkozzak...
Na de aztán eljött a csoda, fél év után találtam egy másik lányt, akivel úgy tűnt hogy lehet köztünk valami szikra, beszélgettem vele sokáig, sajnos csak facebookon, mivel nem ismertem egyébként, de próbáltam rávezetni, hogy jó lenne találkozni meg minden, amire később megint ért a csalódás, és ismét elment a kedvem az egésztől...
Most perpillanat eltelt majdnem fél év ismét, de még mindig semmi késztetést nem érzek arra, hogy különösebb erőfeszítéseket tegyek annak érdekében, hogy közelebbi kapcsolatot alakítsak ki valakivel...
Szóval csak engem hangol le ennyire a visszautasítottság?
Van valami amivel tehetnék ez ellen? Elég szar amikor fél éven keresztül semmi kedvem nincs úgy általánosságban, elkockulgatok unalmamban, és repül az idő a semmittevésben..
Nem önsajnálkozásnak írtam, mielőtt valaki félreértené
17F
velem is ez van (17 f)
De én úgy gondolom, hogy nem kell erőltetni a dolgot. Eddig csak azok a kapcsolataim voltak normálisak, ahol megvolt az a szikra, az a plusz, az a kis megfoghatatlan érzés, amit egyesek azthiszem szerelemnek hívnak. Lehetne erőltetni a dolgot, megjátszhatnám magam egy jó csaj előtt, de igazából tudnám, hogy az nem én vagyok. Hogy nem érzem azt, amit éreznem kéne. Ezért úgy gondolom, majd jön magától a dolog, ahogy eddig is volt. Nem erőltetem, csak hagyom, hogy sodorjon az ár. Nekem nem mérvadó az, hogy valakinek eddig hány barátnője volt, és én sem olyan vagyok, aki csak a numerát gyűjti. Ezért várok... lehet, hogy sokat kell majd várni, de tudom, hogy megéri. Megéri azért az összetéveszthetetlen érzésért, azért a biztos nyugalomért, amikor érzed, hogy ennek így kellett lennie. Nekem ez egy olyan dolog, amelyben az eszem és a szívem is egyetért. Úgyhogy megnyugtatásul: nem, nem vagy vele egyedül. És ez nem egy rossz dolog, ez egy helyes dolog! Kitartás! :D
Az előttem hozzászóló hatalmas igazságot írt.
Én rengeteget vártam, annyit amennyit szerintem csak nagyon kevesek lennének képesek
De most úgy érzem megérte, nagyon nehéz volt, de megtaláltam az igazit. Őt kerestem, és végre rátaláltam
Nagyon fiatal vagy még, ráérsz :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!