Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Abba belegondolnak a lányok, a nők, hogy mi erőfeszítés létrehozni egy minimális saját egzisztenciát a férfiaknak ilyen borzalmas árak mellett?
35 évesen egyedülállóként értem el arra a szintre, hogy biztonságot nyújtó saját családi házat és autót, s minden olyan dolgot, ami számomra a komfortot jelenti, meg tudtam teremteni. Világéletemben egyedülálló voltam pár évet kivéve, mert egyszerűen nem voltam a nők zsánere semmilyen szempontból sem. Sajnos nem vagyok Adonisz, hiába az elkötelezettség, a tervek, a magabiztosság, a tájékozottság, az eltökéltség. Igyekeztem egész életem során fejleszteni magam minden téren, sokat tanulok, olvasok, szabadidőmben különféle szakmákba kóstolok bele, hogy sejtésem legyen magáról az élet működéséről, az utóbbi időben edzeni is elkezdtem, s ügyelek az étrendemre.
Ám mivel alapjáraton kevésbé vagyok harsány, feltűnősködő típusú férfi, így kevésbé vagyok feltűnő a nők számára is.
15 éves koromtól kezdve elképesztően borzalmas dolgokon mentem keresztül, soha senkire sem számíthattam, soha senki nem volt mellettem, életem során több lány is lepasszolt annak jegyében, hogy ők a korábbi rossz tapasztalataiknak köszönhetően már nem akarnak újrakezdeni senkivel semmit.
Borzalmas érzés volt sok-sok éven keresztül, hogy az egész napos munka után teljesen kimerülten nem hajthattam valaki vállára a fejem.
Habár vágytam mindig a szerelemre, hogy valakivel egymás mellett hűségesen kitartsunk életünk végéig, a 3 éves kapcsolatom is amiatt ment tönkre, mert azon dolgoztam, munkálkodtam éjt nappallá téve, hogy megteremtsem magunknak azt a kényelmet, amire később soha az életben nem lesz gond. Ennek az lett a vége, hogy a mérhetetlen mennyiségű munkának köszönhetően kevés időt töltöttünk együtt, így az exbarátnőm félrelépett, miközben pont azért törtem magam, hogy később sokkal jobb legyen nekünk. Megcsalt, nagyon fájt, nem volt partner abban, hogy közösen építsük a jövőnket.
Ami azonban fájdalmasan érintett, az azok a tényezők voltak, hogy ő összejött egy már az egész életét anyagilag sínen zakatoltató férfival, engem pedig azóta rendre azok a nők találnak be, akik szinte egy picike retiküllel szeretnének beférkőzni az életembe, az autómba, a szép nagy házamba... olyan nők, akiknél korábban szinte esélyem sem lett volna, amíg meghúzva a nadrágszíjat magamon éveken át gyűjtögettem, s gürcöltem ezerrel.
Megteremtettem magamnak rengeteg, de tényleg mérhetetlen erőfeszítéssel terhelt rengeteg munkával azt, ami egy biztonságos alapot nyújthat egy családalapításra, egy házasságra és gyakorlatilag közben teljesen szét vagyok csúszva agyban. Miért is? Mert sosem volt senki az életemben, akire feltétel nélkül számíthattam volna. Akire számítottam is, ő sajnos a személyiségéből, a stílusából és a habitusából fakadóan más világnézetet vallott, azaz az exbarátnőm, aki utólag bevallotta, hogy nem akart részt venni azon az úton, ami úgymond "közös" lett volna, mert ő nem bírta volna ki azt a stresszt, kitartást, nehézségeket, amiket megéltem.
Őszintén szólva nem szeretnék abba az állapotba kerülni, hogy egy önző, magának való férfi képét mutassam a külvilág felé, de senkinek sem kívánom az elmúlt 20 év borzalmait, nem is igazán akarom részletezni. Senki nem volt mellettem, mindent mindig egyedül oldottam meg. Amikor szükségem lett volna valakire, eldobott. Viszont most, hogy nagyjából kezdek egzisztenciális szinten helyre kupálódni, úgy kezdek egyre vonzóbbá válni olyan nők számára, akik korábban abba a kategóriába tartoztak, akik szinte kiröhögtek. Mégis most teljesen másképp állnak hozzám. Engem ne egy saját autó, ne egy saját családi ház osztályozzon, könyörgöm, mégis ezt tapasztalom... hogy csak ez számít...
Habár nem igazán ismerem még a Gyakorikérdések közösségét, nem is tudom, hogy miért, mégis most ki kellett itt írjam magamból ezt.
válasza:
válasza:"mi erőfeszítés létrehozni egy minimális saját egzisztenciát"
Nem kell elképzelnem, mert nőként én se a semmiből élek, hanem a saját erőfeszítésem eredményéből. Ez már azelőtt megvolt, hogy összejöttem volna a jelenlegi párommal. Mióta pedig együtt vagyunk, kölcsönösen támogatjuk egymást.
Nem tudom, engem pont azzal akartak lenyűgözni bizonyos férfiak, hogy például ilyen-olyan órájuk vagy autójuk van, de őszintén, kit érdekel ez? Nem az órával beszélgetnék, nem az autóval szexelnék. Aztán ment a sértődés, hogy hogyan merem elutasítani őket olyan "nevetséges" indokkal, hogy például semmilyen közös hobbink vagy érdeklődésünk nincsen. Na, ez például szerintem sokkal fontosabb.
#10-es, helyesen a nők a Vénuszról, elvégre a bolygó viseli egy istennő nevét, ellenben a Neptunusszal. ;)
válasza: válasza:12: "#10-es, helyesen a nők a Vénuszról, elvégre a bolygó viseli egy istennő nevét, ellenben a Neptunusszal. ;)"
Tök mindegy az ezoterikus blabla, a válasz abszurditására, sci fi voltára reagáltam.
válasza:Én bele és el is várom. Nekem is sikerült egyedül.
Lehet a negatív hozzáállásod nem bírták (az írásodból ez sugárzik). Másnak is vannak nehézségei az életben.
35 évesen még simán találhatsz normálisabb nőt.
N 33
válasza: válasza:Ugyannyi, mint a nőknek...?
Nálunk anno a férjem költözött hozzám, és kb. egyformán kerestünk, bár volt, amikor gyesen voltam, és volt, amikor ő volt meló nélkül.
Egyébként társkeresőn mindig sok férfi kezdte azzal, hogy mivel tudna megvenni. Ez marhára nem szimpatikus, nem akarok valakinek kiszolgáltatva lenni. Fontos persze, hogy a társam is életképes legyen, szorgalmas, talpraesett, legyenek anyagi céljai is. De ne ezzel határozza meg magát. És köszönöm, megállok a saját lábamon, sőt gyereket is csak annyit vállalok, amennyit ha muszáj egyedül is tudok menedzselni (pár évig kellett is válás után).
Nagyon-nagyon kell a lelki oldal az egészséghez, hogy kivé akar fejlődni, miért lesz jobb a világ is tőle?, hogy tudunk-e együtt gondolkodni az élet értelméről. Mert az biztos nem csak az, hogy kipipáljuk a ház-autó-gyerek-nyaralások kombót valami megfelelési kényszer miatt, aztán összeesünk a túlóráktól...
Azóta hozzámentem egy másik "hajléktalanhoz" (ahogy ő szokta mondani :D). Aki egyébként persze irdatlan okos, gondoskodó, művelt, jó humorú, jól is keres, még sportos is és jól főz... csak szerinte nem adonisz és otthagyta szintén váláskor a gyerekeinek, amit fél életében gyűjtött. Persze aztán bevallotta, meg volt róla győződve, hogy senkinek nem fog kelleni. De mégis elkezdett körbenézni, kezdeményezni, nem sajnáltatta magát.
Szóval csak azt magyarázom példámmal, hogy én sem hiszem, hogy minden férfi ugyanolyan, és a te nőképednek sem felelek meg. Mert a nők is sokfélék. Ne egyből általánosíts.
És engedd a teljesítménykényszert. Feltétel nélküli szeretet ugyan nincs, ez is irreális elvárás, ha kinőtted a csecsemőkort, de összeillő személyiségek vannak. Mázli kell megtalálni azt, akivel elég nagy százalékban passzoltok, de ne értékeld le magad piaci tárggyá, mert akkor úgy fognak kezelni és kihasználnak. Ismerkedj, legyél kíváncsi, nyitott és hagyd, hogy megismerjenek, élvezd új emberek társaságát és nyílj meg ígéretek nélkül. Kicsit lazíts :) Aztán ha valakivel gyanúsan jól érzed magad, majd egyre többet találkoztok. Aki meg nem, az legyen nem. De mindig az embert akard látni, hogy ki lehet, ne beleképzelj valakit - pláne ne az összes nőt.
válasza:Amíg ennyire fontosak számodra az anyagiak, ne csodálkozz, ha olyan nők találnak meg, akik erre hajtanak a kis rediküljükkel.
Egy párkapcsolatban fontos a biztonság, de te is érzed, hogy nem ez a legfontosabb. Lelki társra van szükséged, akkor leszel boldog. Egy lelki társsal nem okoz majd problémát megosztani a javakat.
A 17. hozzászólás utolsó sorai hasznos tanácsok, fogadd meg!
46 f
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!