Akik éltetek már akkor, a 80-as, 90-es években is ilyen nehéz volt társat találni és akkor is ilyen sok volt a magányos, elkeseredett férfi mint napjainkban?

"Viszont az emberek nem voltak ennyire bezárkózva a szobájuk mélyére, ami az internetnek köszönhető, hanem élőben beszélgettek.

Ez igaz, de akkoriban is volt aki be volt zárkózva, magányos vagy érthetetlen hobbijai voltak, stb.

Meg szerintem egyszerűen bénább párok voltak, gyakrabban összejöttek olyan emberek, akik manapság tuti nem jönnének össze akkor sem, ha találkoznának. A házasságok dettó, a legtöbb mai fiatalnak érthetetlen dolog olyan emberrel összeházasodni, akivel még nem is élt együtt. Mai körülmények között az ember inkább vállalja be az egyedüllétet, mint senyvedni egy akármilyen lagymatag kapcsolatban.

12# amúgy igen, szüleim is egy év járás után házasodtak 19 és 21 évesen 84-ben, majd beköltöztek egy évre mamámékhoz még elkészült a házuk. Mondjuk az jó dolog volt, hogy szakmunkásként is össze tudtak szedni fiatalon annyi pénzt, hogy építettek egy házat (mondjuk rokoni segítséggel, mindenki ment vakolni, glettelni, villanyt szerelni meg amihez értett).

Valami hitel kellett hozzá, de arányaiban nem olyan mértékű mint ma kellene, simán tudták törleszteni, de ez már más téma.

A '70-es évek fiaként asszem' korelnök vagyok a hozzászólók között :) A '90-es években virágzott a diszkókorszak, s voltak házibulik, gimnáziumi, egyetemi rendezvények, sőt még fesztivál is (az effot már a '80-as években virágzott). S emberek közé mentél, az iskolában, a munkahelyen, az egyetemen stb.

Apáink (nektek nagyapáitok) korszakában meg voltak házibulik, építőtáborok (meg az effot), majálisok (ahol a dolgozó nép a felvonulás után jól berúgott), a "kultúrban" zenés rendezvények, falusi fesztiválok (csak akkor még búcsúnak hívták) stb.

S képzeld'e 500 évvel ezelőtt se diszkó, se internet de valahogy mégis párra találtak az emberek. Ugyebár nem halt ki az emberiség, szóval biztos, hogy rendszeresen bhasztak akkoriban is az emberek :)