Hogyan vélekedtek a mai ismerkedésekről?

Csak a mai ismerkedésről tudom, milyen, hisz régen nem éltem. Azt nem tudom, másoknak mi a baja, csak azt, hogy az enyém mi.

Számomra a szex minél előbb letudása - én ebbe nem vagyok hajlandó belemenni, megismerni meg enélkül senki nem akar. Plusz ugye az őszinteség, amit írtál.

Hogy miért nem tudnak az emberek őszinték lenni... Ezt nem tudom. Azt gondolom, hogy minél őszintébb vagyok, annál jobban tudom szűrni a másikat, és ő is engem. Csak ugye nem mindenki akar szűrni. Van, akinek megtetszik egy csini pofi (nő vagy férfi), és meg akarja azt szerezni mindenáron. Akkor is, ha a személyiségük teljesen különböző és semmi közös nincs bennük.

Olyan, mintha az ismerkedés annyi lenne, hogy legyen pár kínos randi (mert kommunikálni senki nem mer), hogy eljussunk az ágyig (mert dugni mindenki mer), és onnantól kapcsolatnak lehet hívni azt, hogy néha talizunk, eszünk és dugunk.

Kevés az ember olyan értelemben, hogy személyiségre. Sokan a semmi kis sablon életükhöz keresnek egy társat, de ez a társ nekik csak fizikailag kell, hogy ott legyen. Dugni ugye, az nagyon fontos, együtt fizetni a kiadásokat, és valakinek elmondani munka után, hogy mennyire rossz volt az a nap. Valakivel gyereket vállalni, aztán elválni, aztán kb 40 körül a szerencsésebbeknek leesik, hogy kellett volna alapból egy kis időt tölteniük önmagukkal. Kideríteni, hogy kik ők, mire vágynak.

Ah, az egész úgy el van cseszve, hogy nem igaz. Nézd már meg azt is, hány kérdés van itt naponta, ahol a kérdező gondolatolvasásra szólít fel minket. Ismerkedik valakivel, nem mer vele beszélni nyíltan, és megálmodja, hogy biztos ezért csinálja ezt, biztos azért mondja azt. Konkrétan ír egy kis fanfictiont a másikról, a szájába ad szavakat, az agyába gondolatokat, és saját maga teszi tönkre az egészet.

Az emberek miért nem tudnak egymással őszinték lenni?

Mert ha kiírja őszintén a profiljára a pasi, hogy dugni akar, akkor nem ír neki kb senki. Inkább hazudik, hogy ingyen puncit szerezzen. Ez vagy bejön, vagy nem, hiszen nem mindenki akar pár találkozó után dugni. Jön a sértődés a női részről, hogy kihasználták, legközelebb ő is hónapok után fog csak dugni/feladja a társkeresést/alfa hímet keres mert úgyis csaj dugni akar mindenki, és legalább egy qva jó pasit fogjon ki erre.

Mi lenne a megoldás? Lúzerke felvállalná hogy nem kapcsolatot keres, nem verne át másokat. Elmenne rosszlányozni.

A nők meg jobban felismerhetnék az ilyen ingyen punci ketesőket, és nem vernék át őket, nem válnának megkeseredetté.

Én már az idősebb korosztályhoz tartozom, lassan elérem az 50-et, szóval van összehasonlítási alapom.

Azt látom, hogy egy "reklám" világban élünk. Azt sulykolják belénk, és belétek, fiatalok, hogy el lehet érni egy életszínvonalat bárkinek, ha tesz érte. Lehet saját szuper lakásod, új autód, okos gyerekeid, szép kutyusod, és akkor leszel boldog ember. Ha ezt nem tudod megteremteni, akkor te valamit rosszul csinálsz, és coach-ra van szükséged, meg pszichológusra.

A valóságban pedig qrvára nem jár mindenkinek ez az életszínvonal hiába dolgozik becsülettel. Ahogy régen is hónap végén számolták az aprót a boltban a legtöbben, most is ez van. Talán annyi a különbség, hogy most elmész egy turkálóba és normálisan fel tudsz öltözni, mert régen még ez sem volt, ha csóró voltál, úgy volt farmerod, ha megvetted az anyagot és otthon anyád megvarrta a varrógépen.

A többség ma is a fennmaradásért küzd. Lakáshitelt vonnak a béréből, spórol a fűtésre, öreg autóval jár. Annyi a különbség, hogy sokkal több a szegény, akinek soha a büdös életben nem lesz saját lakása, vagy talán egy lerobbant társasházban egyszer, valamikor.

És van egy bizonyos réteg, aki már nem titkolja, hogy nagyon jól megy neki, és elérte azt a színvonalat, vagy többet, mint amiről az elején írtam.

Mindenki olyan akar lenni mint ők. Akik ebben élnek, azok nem adják alább a társkereséskor sem. Akiknek meg ez az álmuk, azok ebben a körben keresnek társat. Csak hát nem könnyű bekerülni.

Az ismerkedéskor ez a fő szempont sajnos, hogy ki mit tud letenni az asztalra. Régen általános volt, hogy ketten összeálltak, szerették egymást, és szépen az évek során rakosgattak erre az asztalra. Ma már mindenki vagy terített asztallal áll az életnek, vagy elvárja, hogy a leendő párja ilyen kondíciókkal rendelkezzen.

A másik pedig az az illúzió, hogy rengetegen azt gondolják, hogy nekik a párkapcsolatban a legjobb jár. Neki jár a jó szex, a kockahasú férfi, a nagymellű nő, és a probléma mentes párkapcsolat. Amikor a társkereséskor megorrontják, hogy valamiről le kell mondani a kapcsolatban, akkor egyből kihátrálnak. Nem akarják felvenni a másik batyuját, azt cipelje csak egyedül, nekik csak a jó töcskölés, vagy a romantikus utazás, és a kellemes szabadidős programok kellenek. Ott tart a dolog, hogy a férfiak már nem is akarnak kapcsolatot, csak amikor áll a farkuk, felmenni a nőhöz, szólni két jó szót, és lehúzni a fehérneműt. Ha ez megvan, beülni a konzol elé és játszogatni, mint a gyerekek.

Anyányi nők meg bekuckóznak a tv elé és bambulják a kipattintott testű színészeket, ahogy romantikáznak és elhitetik magukkal, hogy nekik is ez jár. Amikor meg átpörgetik a társkeresőt a laptopon egy pohár középső polcos édes fehér kíséretében keserűen megállapítják, hogy ez is ronda, annak is már milyen feje van, ez dögös lenne, de látszik a képen, hogy régi bútorok vannak a háttérben, biztos csóró. Végül elégedetten nyugtázzák, hogy milyen jó, hogy nem kell senki horkolását hallgatni elalvás közben.

A mai világban már nagyon különböznek az emberek egymástól. Egy informatikus agya totál másként működik, mint mondjuk egy kőművesé. Régebben ez nem különbözött ennyire. Egy cipész tudott beszélgetni egy asztalossal. Ma már két földműves gazdálkodó sem egyformán gazdálkodik, míg régen teljesen egy rugóra járt az agyuk. Nincsenek meg a közös szemléletbeli kapcsolódási alapok. Ma annyi a kapcsolódása egymással az embereknek, hogy pénz kell, akár a föld alól is és csókolom.

Most egy tőzsdei brókernek mi köze van a sarki zöldségeshez? Atomjaira van szétszakítva a társadalom.

Túl van gondolva.

Ma is nagyon sokan ismerkednek, sok embernek sikerül társat találnia, ugyanúgy sokan maradnak együtt.

Annyi a különbség, hogy régebben nem volt ennyire népszerű a válás, 100x többen maradtak együtt mégha boldogtalanok is voltak vagy meg is csalták a másikat.

Ma többen elválnak.

#14

Ugyanez a korosztály vagyok. Csak részben van igazad.

Az Sz igazság, hogy a férfiak csak szexet akarnak, hosszú távú kapcsolatban is. Házasság=szex, amikor akarod, alanyi jogon.

A mi szüleink és jórészt a mi korosztályunk így jött össze, hogy két fiatal csóró senki, tégláról téglára építve egy közös életet, nevelgetve a közös gyerekeket. Aztán X év után apuci felrúg mindent egy új punciért, és megy minden a levesbe. A gyerek ott marad az anyával, aki vért izzadva felneveli, erőn felül teljesítve. Vagy ráakaszkodik egy másik pasira, akinek mindent el kell néznie, mindent be kell nyelni.

Felnőtt egy generáció úgy, hogy csak az erős nők maradnak talpon, a férfiak meg...hát hagyjuk is.

Jó párkapcsolatra, házasságra nem látsz sok példát, megcsalásra annál többet.

Egyre több fiatal nő gondolja azt, hogy nem akar úgy élni, mint az anyja. És pont.

Egyre több 30+ nő esett eggyel többször pofára, és inkább marad szingli.

Ez az oka, hogy látszólag egyre nagyobb a férfitöbblet. Mivel dugni még mindig minden férfi akar, sőt lehetőleg minél több strigulát akar. Az is folyamatosan keresi a lehetőséget, aki kapcsolatban van. Miközben egyre kevesebb nő keres egyáltalán bárkit, akár csak szexre is. Párkapcsolatot, házasságot, pláne gyereket meg szinte alig valaki.

A sors tragédiája, hogy pont azok a csajok fognak megcsömörleni és önkéntes cölibátusba vonulni, akik gyereket, családot szerettek volna.