Ha valaki nem törekszik arra, hogy legyen társa, akkor valami pszichés problémát feltételeznek a háttérben?

Társadalmilag az az elfogadott, hogy párkapcsolatban éljen valaki. Igazából még az is teljesen elfogadott, hogy valaki panaszkodjon amiatt, hogy nem talál vagy próbálkozzon és kapjon elutasításokat, olykor cinikusan nézik mások ezért, máskor együttérzően, de ez is emberi. Igazából hány ilyen eset van, amikor az ilyen hosszú ideje szingli emberrel lelkiznek mások, vigasztalják, hogy ne búslakodjon, majd összejön neki is. Az viszont, ha valaki nem törekszik, hogy ismerkedjen, nem is beszél erről másoknak, amikor mások panaszkodnak emiatt, nem nyilvánul meg, azt nagyon furcsának tartják. Erre nehezebb reflektálni, ha eltűnik a motiváció.