Idősebb nők, akik sosem mentek férjhez vagy elváltak, milyen érzés?

Én 37 vagyok. Voltam férjnél 12 évig, 3 éve váltam el és jelenleg fél éve vagyok egyedülálló.

Attól nem félek, hogy egyedül maradok. De attól tartok kicsit, hogy nem fogom megtalálni azt, akivel igazán boldog lehetek.

Kérdezd meg a sok aszott nyomi 40 éves pincsi kutyát sétáltató nőt, akiktől nem lehet lépni az utcán esténként.

Ahogy elnézem, elég szar lehet az életük. Mint egy csövesnek kb.

Pedig a 4-esnek igaza van :)

Olyan nő rengeteg van, aki a kutyának így szól : " gyere anyához, megyünk.."

Stb.

Mikor a párommal sétáltattuk a kutyánkat,akkor ezek a nők úgy néztek ránk,mint egy gyilkosra. Miért ? Mert ketten voltunk,nevetgéltünk és ezt a sok besavanyodott, irigy nő képtelen elviselni.Nehogy már másnak jó legyen, ha az ő életük ilyen üres, semmirevaló és kilátástalan.

Szerintem nagy különbség, hogy sosem ment férjhez, vagy elvált.

Én elváltam. Okkal. Most pedig élvezem, hogy szabad vagyok. De nem vagyok magányos, van családom. Ott vannak a gyerekeim, a legnagyobb fiam már felnőtt, kirepült, a legkisebb is kiskamasz, nekem már nem a pelenkázás a napi program. Tudunk jókat beszélgetni, programokat csinálni. Mehetek a kollégákkal csapatépítőre, vagy a barátnőmmel színházba, nem kell bébiszitter.

De nem kell alkalmazkodni egy férfihoz, akinek az elnyomás a léte, nincs veszekedés, féltékenykedés, nem szórja a pénzt.

Válás után kivirultam, látszik is, és lenne kivel ismerkedni. Tehát nem azért maradtam egyedül, mert muszáj. Viszont nem hiszem, hogy találnék olyan férfit, akiért érdemes felkavarni a nyugodt életem. Őszintén szólva a szex már nem érdekel, megoldom azt is magamnak. ;)

Pincsikutya nincs, panelba nem való kutya. Macska van, és igenis baba, bébi, muci, én meg a mamija. Őt nem zavarja. :)