Aki sokkal több ideig szingli huszonévesen mint kapcsolatban van, azzal baj van?

Már kezdem azt gondolni valami nagy gáz lehet velem. Az tény hogy a társkert elutasítom (mert nem akarom, ismerkedtem már onnan, nekem túl mesterséges). Máshol meg nem szólít le senki, vagy ha igen egyáltalán nem tetszik az illető.

Hónapok óta nincs senkim. Vártam, mentem helyekre, nem erőltettem-ígyse. Évek óta mentem szét az exemmel, persze kb 1-1,5 évig voltam ismerkedésben hosszabban két sráccal de egyikkel se lettünk egy pár (egy esetben én nem akartam a másikban meg a másik)

Szóval elég jól mennek a hétköznapi dolgaim, sokat utazok jól kommunikálok, sok jó és minőségi barát és ember vesz körül.

De párkapcsolat miért nem?

Iszonyat könnyen kialakítok barátságot, vannak lány és fiú barátaim. De egy ideje senki se közelít felém olyan céllal. Randizni már egy éve nem voltam, és 24 vagyok…

Elpocsékolt időnek érzem, nincs szex, de alkalmi nem nekem való, nem megy érzelem nélkül. Szerelmes 5 éve voltam, azóta senki…

Most komolyan, ha ennyire rég egyedül vagyok az csakis az én hibám? Sose kaptam negatívat, hogy miért nem akarnak velem lenni. De kezdem hinni hogy amit gondolok magamról hogy jó és értékes ember vagyok- és ahogy látnak másik is, az nem korrelál. Ha annyira fsza és intelligens lány lennék, lenne udvarlóm, mégcsak a kérdésnek se kelllene felmerülnie nem?