A nagyon abúzív “apák” lányainak tényleg csak ugyanolyan kapcsolatra van lehetőségük mint az anyjuknak? Van olyan nő aki így mer ismerkedni? Vagy mi más miatt találkozhatok ennyi bántalmazó “férfivel”?

Lehet furcsán hangzik, de csak 25 éves korom után tudatosult bennem, hogy milyen abúzív apával nőttem fel… addig elnyomta az elmém a sok rosszat és hirtelen egy rossz időszak közben kezdtem el pszichológiával foglalkozni és akkor jöttem erre rá.

Azóta már eltelt pár év és eldöntöttem hogy nem fogok ismerkedni(covid jól is jött) de közben meg nagyon rossz egyedül.

Sajnos a séma igaz, rengeteg bolond, bántalmazó férfivel találkoztam..

Hozzáteszem hogy azért is bánt ez, hogy csak 25 évesen nyílt fel a szemem, mert mindig megkaptam hogy intelligens nő vagyok és én is annak tartom magam, ezt tartom a legfontosabbnak, hogy az legyek, valamint soha nem voltam könnyűvérű, a gold diggereket mélységesen elítélem, tehát soha nem alázkodnék meg férfinek hogy eltartson, nem vagyok ostoba kapcsolatfüggő ribi és mégis sokáig nem reagáltam jól az inzultációkra.

még a 20as éveim elején volt nagyobb baráti társaságom, ami szintén tele volt ilyen “férfiakkal”

Folytonos piszkálódás, beszólogatás mindennel kapcsolatban.

Pl hogy hahaha van rajtad egy nagy pattanás. Most őszintén, milyen felnőtt 30 körüli férfi mond ilyet egy nőnek? Valóban a mai napig szokott rajtam lenni kizárólag menszesz előtt.

Az apám dettó ugyanez volt. Kamaszként mindenért beszólt, a ruháim hogy néznek ki, mások előtt mondta hogy na ott van rajtad a ragya megint.

Az anyámról ocsmány módon beszélt 10+ éven keresztül.

Pl. nekem ecsetelte hogy már megint elmebeteg mert megjött neki, meg “kihányja a belét” a vér miatt mert átázott… nyilván gyerekként ezt nem fogtam fel, de most…

Kiskoromban végig ment az ordítás, a verés… de ahogy mondtam ez bennem csak 25 évesen tudatosult.

A legrosszabb hogy én híve vagyok annak, hogy egy magabiztos embert nem lehet kizökkenteni holmi beszólogatásokkal és eddig nem is érdekelt, viszont közben meg nagyon büszke meg önérzetes vagyok és én soha nem tűrném el, hogy úgy bánjon velem valaki, mint ahogy az apám az anyámmal. De közben meg mivel gyerekkorom óta ki kellett zárnom a sok rosszat, ezért érzéketlen lettem és sokszor nincs rám hatással ha beszólnak, pedig közben pont hogy erre kellene figyelnem a legjobban…

Nem tudom más nőket mennyi ilyen ér, meg mások kapcsolatára nem is akarok figyelni.

Direkt nem akartam a nárcisztikus szóval dobálózni mert tudom hogy elcsépelt lett, de közben meg egyértelmű hogy az apám is az volt és én is többel találkoztam már…

Szóval a fő kérdésem, hogy szerintetek hol van a határa annak hogy nem tud kizökkenteni egy beszólás és hogy már meg kellene sértődnöm és visszaszólni valamit, valamint felismerni, hogy ez a pasi egy suttyó red flag?

Illetve hogy tényleg igaz e hogy az ilyen családból jövő nők, csak ilyen férfit tudnak kifogni és emiatt volt körülöttem ENNYI suttyó nárci gyanús férfi?

Egyébként 99,9%-ban már lemondtam a párról, mert képtelen lennék elviselni egy apám félét és összeverve lenni otthon éjjel, csak eszembe jutott hogy itt kibeszélném hogy mit mondanak külső szemmel.