Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet kezelni azt a belső feszültséget, ha valaki szeretne családot, de nincs társa és úgy érzi "kifut az időből"?
Vegyünk egy életszerű példát, egy nő, aki mondjuk 35 éves, egyedülálló, van jó karrierje, stabilnak mondható egzisztenciája, elért nagyjából mindent az életében, amit szeretett volna, de nincs gyereke és vágyna rá. Nyilván ehhez kéne egy társ, akivel ezt megtehetné. De ahhoz hogy megismerje annyira, hogy el tudjon köteleződni mellette azért kéne alaphangon 1-2 év és azután lehetne mondjuk gyereket vállalni, ami aztán ki tudja összejön vagy sem, meg az is lehet ezalatt az idő alatt rájön mégsem olyan jó pár a másik. Elölről kezdeni a társkeresést megint, amikor még inkább szorít az idő megint nehéz. Meg ismerkedésnél is így kezdeni, hogy "de én gyereket akarok minél előbb" megint sok férfinak red flag lesz.
Elég nehéz élethelyzetnek tűnik. Hogyan lehet jól kezelni? Mert kívülről persze könnyű azt mondani, hogy el kell engedni a dolgot, de ha az illetőnek fontos, ez adná az identitása fontos részét, akkor hogy engedje el? Meg lehet azt mondani, ha fontos lett volna, akkor fiatalabb korában lépett volna, de nem tudjuk az élettörténetét, lehet volt komoly kapcsolata, ami valamiért mégis félre ment és jó pár év az életéből arra ment el.
Most a példában direkt nőről írtam, de természetesen ez férfiakra is igaz lehet, csak az ők esetükben a gyerekvállalásnak nincs annyira szigorúan életkori korlátja. Természetesen az idő előrehaladtával nekik is romlik a termékenységük, de nem annyira hatalmas mértékben és végülis nekik testileg sem annyira megterhelő. A rokonságomban mostanában sok esetet tudok 40 vagy afölötti férfiakról, akik apák lettek, senki nem kommentálta érte őket, míg nőkkel azért jellemzően kritikusabbak.
"kéne alaphangon 1-2 év és azután lehetne mondjuk gyereket vállalni"
Aki 1-2 év után gyermeket vállal az egyszerűen ostoba, legalább 3-4 év után érdemes házasodni, majd 1-1,5-2 év után gyermeket vállalni.
45 felett nyilvánvalóan veszélyes és hátrány is mert hamarabb elhalálozhat átlagban véve és persze nem mindegy a gyereknek se, hogy szülőknek, vagy nagyszülőknek nézik őket.
De akkor sem megoldás minél előbb teherbe esni hiszen 1-2 év alatt nem is ismered a másikat, még a rózsaszín ködben vagytok, csak aztán jön az "ébresztő".
"A rokonságomban mostanában sok esetet tudok 40 vagy afölötti férfiakról, akik apák lettek, senki nem kommentálta érte őket, míg nőkkel azért jellemzően kritikusabbak."
Mivel az apáknak semmi dolguk. A gyereket a társadalmunk a nő munkájának, a férfi hobbijának tekintik. Anya az elsődleges, komoly, igazi szülő, apa a másodlagos bébiszitter. Ami rohadt szomorú.
Szerintem akkor is el kell engedni. (Mindkét nemnek illene egy kor után.) Egyszerűen a gyerekkel is kicseszés.
Nem rosszból komolyan, de mi a frászt csináltál ennyi ideig? Vagy ha már egyszer szerinted muszáj gyermeket nemzeni 1/2 év után akkor miért nem csinálod? Biztos, hogy rá fogsz b@szni, a közös gyerek még jobban, de legalább eléred az életcélod. Az is világos, hogy a gyereked utálni fog mint a sz@rt hiszen ő neked csak egy eszköz a hamis boldogság eléréséhez, de mit számít az már. Nemde? 35 évesen nem tudom megérteni hiába szeretném hogyan lehet valaki ennyire önző, óvatlan és egyenesen mentális eset.
Téged a kisbaba, férj nem fog boldoggá tenni SOHA mert te nem szereted saját magad így őket sem fogod tudni igazán, mélyről, szívből szeretni!
75%-os (és a többi aki le fog) fogjon kezet a kérdezővel. De akkor se normális, hogy valaki 1/2 év után már kisbabát akar szülni. 35 évesen a kérdezőnek lehetne annyi esze, hogy nem egy lapra teszi fel az életét és főleg nem akarja tönkretenni a saját gyermekét! Hamarább kellett volna szülni, vagy ha már mindenáron állapotos akar lenni akkor ismerkedjen. Lehet 40 évesen jön össze a kisbaba, de hát ha nem bánja, hogy öreg lesz a szülősdihez, nem lesz olyan ereje, türelme a párjával, vagy feldobja a talpát valamelyik akkor hajrá! Nem itt kell kérdezősködni ha elhatározta, hogy neki babuci kell. Amúgy ez a belső feszültség létező dolog és nem kell idézőjelbe rakni. Egyértelműen a kérdező mentális egészsége nincs rendben és csak a gyermek által érezné EGY DARABIG, hogy a lelke megnyugodott. Végtelenül egoista az olyan egyén aki ész nélkül vállal gyermeket. De oké húzzátok le ezt a választ is.
(7)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!