Csajok, akik szerint a "kisugárzás" meg a "humor" a lényeg: összejönnétek egy Danny de Vito-szintű pasival?

68

Azt miből gondolod, hogy meglátják és off?

Mert még senki nem ment oda eléd gyűrűvel hogy legyél a feleségem?

Ti nem ismeritek azt a szót, hogy kapcsolatépítés?

Azt hiszitek, hogy aki nem omlik a lábaitok elé a látványotoktól azonnal, az egyenesen offot jelent?

Számtalan ilyen sztori van még ezen az oldalon is, sőt, szerintem mindenkinek van személyesen is ismerőse aki átment ilyenen.

Rengeteg ember él a mai napig kapcsolatban/házasságban úgy, hogy úgy indult a viszonyuk hogy egyik sem volt elájulva a másiktól, közömbös vagy kifejezetten ellenszenves volt neki a másik és egymásba szerettek a folyamatos beszélgetések, érdeklődések és közös programoknak hála.

De ezt írtam is, ha nem megyünk el szélsőségbe, megmaradunk az átlagnál, MINDENKINEK kell effortot tenni magába és a másikba. Senki nem fog odamenni hozzád, hogy tetszel, hogy legyél a feleségem, hadd ugorjak a farkadba.

Csak abba gondolj bele (és most engedjük el a párkapcsolatot) mennyi olyan ember van például a munkahelyen, akiről azt gondoltad hogy egy tirpák, bunkó, vagy volt bármilyen előítéleted és egy eseménynek hála (mert éppen együtt álltatok a kávégépnél és mondott/kérdezett valamit) rájöttél, hogy "azta, ez a Pityu milyen jófej, nem is akkora gyökér mint ahogy a Zsuzsa monda".?

Ezért mondom és írta velem együtt sok nő is, persze fontos a külső és senki nem is állítja ennek az ellenkezőjét, de túlbecsülitek a külsőt és alá a személyiséget. De ha mindkettő rohad, akkor nem lehet segíteni rajtatok...

70.

Ezt is megtudom érteni.

Nálam elsősorban inkább az öngyűlölet áll (és nem csak emiatt, minden másért is pl. a viselkedésem, a személyiségem, a pénzügyi helyzetem stb.). Azt hiszem sejtem, hogy mi ebből a kiút, de nem tudom vagyok-e hozzá eléggé erős. Valamilyen szinten remélem, hogy nem. Persze ez is baj, mert jobb már nem lesz soha és boldog sem leszek sohasem ebben az életben már. Így meg... őrjítő az egész.

És nekem még ez az ismerkedés a legkevésbé fontos, ennél sokkal durvább dolgok kínoznak.

72

Neked legalább van önreflexiód! Rajtad még lehet segíteni.

71: A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, én onnan látom, hogy attól még, hogy ronda vagyok, sem nem hülye, sem nem autista is egyúttal, úgyhogy elég jól megy a nonverbális jelek értelmezése.

Kapcsolatépítés? Azt egyedül nem lehet, kell hozzá a másik fél is, az nyitottsága vagy legalább nem kifejezett elzárkózása. De amikor a továbbiakban azt is kerülik, hogy rád nézzenek, nehogy kialakuljon akár csak egy rövidke kis szemkontaktus is, nem köszönnek, csak azok és ők is kizárólag olyan helyzetekben, akiknek és amikor semmiképp sem elkerülhető (neveletlen tahónak tűnni azért nem akarnak) stb., akkor ott egyszerűen fel sem merül ilyen, hogy kapcsolatépítés.

Senki nem lába elé omlást, házassági ajánlatot meg ilyenek vár, ne túlozzunk már. Csak nyitottságot. Nem falakat helyette. Nem "lécci', ne nagyon szólj már hozzám" attitűdöt. De ezt max. 80 éves Mari néniktől és Pista bácsiktól kapjuk. Volt egy csúnya nős kérdés, ami alatt egy hozzászóló remekül ábrázolta: tőlünk egy udvarias mosolyt, megszólalást is jelnek vesznek - csakhogy ijesztő jelnek! Ami még inkább kerülésre, menekülésre készteti őket, mert ugye nehogy... Majd mindjárt előkotrom, idézem.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

40. hsz.

Részlet:

"1.) Új munkahely. Kedves mosolyt és érdeklődést villantok mindenki felé. A férfiak azonnal félreértik, jelnek veszik. Ijesztő jelnek, mert csúnya nőtől jött. Hirtelen hideg távolságtartást tapasztalok. Egyikük kijelentette: csak akkor hajlandó elkísérni egy hátsó helyiségbe ha munkáról van szó! A hátsó helyiségben egy műszer volt, ami gyakran adott hibaüzenetet. Csak akkor hívtam hátra bárkit, ha egyedül nem tudtam megoldani. Senkivel nem akartam összejönni. A csinos kolegina bármikor hívhatta, tőle nem félt."

Vessük össze szintén onnan pl. a 17. hsz.-ben leírt viszonyulással:

"én az a nő vagyok, akit a vadidegen kollégák is megbámulnak és hangosan köszönnek rá. Meg 4 hónapja vagyok csak itt, de már kettővel randizgattam, egyikkel össze is járok xd"

Vagy egy másik kérdés alól ez:

"Jár egy nagyon nagyon még női szemmel is vonzó nő a munkahelyemre... ő aztán véletlen se szólt volna egy szót se senkihez, nem is tartja fent a társalgást mégis FOLYTON ott vannak a férfiak próbálkozni beszélgetni vele."

Nyilván ez szinte a két véglet, így éles a kontraszt, de azért valljuk be, aki nem teljesen (szociális) analfabéta, az elég jól fel tudja mérni, hogy hol a helye, hogyan viszonyulnak hozzá, kik nyitottak rá, kik nem stb.

73.

Én pont emiatt érzem azt, hogy már elvesztem.

A kérdező akármilyen hülyeségeket is ír, legalább HISZ. És ugyan túlértékeli magát, egy illúzióban van, de legalább még küzd, harcol és nem adta fel. Még vele is cserélnék, bármennyire is furcsán hangzik.

Én pár hete adtam fel igazán, addig még volt egy állandó belső konfliktusom, kapaszkodtam a szalmaszálakba, de ez az, ami mostmár nem megy. Félek minden naptól, a gyomorfájdalmaim amit érzek minden nap, az nem több, mint gyomorideg, szorongás. Nem tudom meddig lehet még kibírni ép elmével.

71: Továbbá visszautalnék még a 65. hsz.-od "elhízott Juci"-ról szóló részére, ahol te magad is leírtad, hogyan viszonyulnak ahhoz, aki nem jön be. Főleg a "Csak ugyebár..." kezdetű bekezdésben, annak is hangsúlyosan a végén, onnantól, hogy "NEM IS AKAR...".

Na, ilyesmikből lehet tudni, hogy instant off.

"ránéz, akkor nem történik semmi, előbb jut az eszébe az undor mintsem a pillangók a hasban" ugye... Van ilyen. Vagyunk ilyenek, akikre így reagálnak. Jó, szerinted biztos nem mindenki. Csakhogy senki sem találkozik a Föld összes emberével élete során. Hajamra kenhetem, ha Brazíliában vagy Japánban pont lenne valaki, aki nem. Vele sosem futunk össze. Értelemszerűen mindenki azokból tud "gazdálkodni", akikkel találkozik, illetve akikkel körül van véve. Ha pedig tőlük ezt kapja, akkor cs3szheti, és maradjunk a realitások talaján, nyilván nem fogja az egész jól kialakított életét felrúgni, kivándorolni akárhová, hogy HÁTHA majd éppen ott lesz az az egy, akitől nem...

74

A köszönés-nem köszönés résznél nem lehet, hogy benne van egy jó nagy adag kognitív torzítás a részedről és ha valaki nem köszön azt a külsődre vezeted vissza?

Sajnos-nem sajnos, irgalmatlan tirpákok az emberek és bármennyire is hihetetlen, a szépek ugyanúgy hüledeznek sokszor, hogy hogyan lehetnek ekkora bunkók az emberek, hogy még köszönni sem tudnak. Ez tényleg így van...

Az ember hajlamos mindig magában keresni a hibát (bár ugye ez a kérdezőre nem mondható el, mint ahogy sokan másokra sem...) és saját magad ítéled el azért, mert valaki nem köszön például. Holott lehet szimplán csak egy megkeseredett bunkó. Ebbe szerintem nem kell többet belelátni.

Ezt már csak onnan is tudom, mert volt velem is olyan, hogy valaki nem köszönt, saját magam stresszeltem, biztos nem tetszik neki a pofám, de rendesen idegesített.

Aztán egyszer 3-an voltunk kollégák, és valaki szóba hozta, hogy ez egy bunkó... És rájöttem, hogy nem velem van a baj, hanem maga az ember egy neveletlen tirpák.

A 75. válaszodban leírtakat pedig szimplán nem hiszem el...

"csak akkor hajlandó elkísérni egy hátsó helyiségbe ha munkáról van szó!"

Nekem bárki bármit mond, ilyen egy munkahelyen nem hangzik el.

Szóval van egy munkahely ahova mindenki dolgozni jár nem pedig barátkozni, mindenkinek van egy feladatköre és valaki kijelenti, hogy nem megy valakivel XY helyre, csak ha munkáról van szó... Mert egy munkahelyen miről lehet még szó?? Annyira abszurd sztorik ezek, hogy én biztos vagyok benne, ha nem is teljesen hamis, de hogy ki van rendesen színezve az biztos!

Én nem tudom elképzelni azt, hogy ne köszönjek neked, vagy ne vegyem fel veled a szemkontaktust csak azért mert ronda vagy.. Soha nem volt ilyen, tehát kb ez tényleg elképzelhetetlen számomra.

Nem én vagyok a 74-es válaszadó, de nagyon megértem őt, ugyanakkor tényleg jó adag kognitív torzítás is már belekeveredik ilyenkor az ember megélésébe.

Az tény, hogy az emberek többsége irdatlan tahó, a munkahelyeken meg időnként egészen elképesztő, abszurd jelenetek játszódnak le. Frusztrált, nyomorult, unatkozó, kiégett emberek vannak összezárva, és mindegyik felvesz valami idióta szerepet, amivel megpróbál túlélni. Én csupa "elit" budapesti munkahelyen dolgoztam, "a kultúra és a tudományok fellegváraiban", diplomás, művelt emberekkel, és olyanokat láttam és hallottam, hogy forgott a gyomrom tőle. A pasik néha úgy viselkednek egy-egy szexibben öltözködő kolléganő közelében, mintha valami állófarkú, három agysejttel rendelkező idióta kiskamaszok lennének. A nőket is hagyjuk, mert katasztrófa. Normális ember nem tud több évet lehúzni ilyen közegben, mert meghülyül.

3: de ez tényleg így van, legalábbis nekem tényleg van 2 ilyen ismerősöm. Nyilván nem minden nő jönne velük össze, mert van, ahol tényleg fal az, ahogy kinéznek, de azért sok nő között tudnak válogatni.

Az, hogy Danny DeVitóval összejönnék-e... ahhoz személyesen kellene ismernem. A kisugárzását vkinek steril körülmények között, élőben kell látnom ahhoz, hogy vonzódjam hozzá, nem a tévéképernyőn. Volt amúgy egy, jó, nem DeVito-jellegűen alacsony, de azért alacsony ismerősöm, akibe én is belezúgtam, pedig pocakos, köpcös, kopasz, foghíjas, kerek fejű, nagy és lapos orrú...