Miért annyira fájdalmas az elutasítás?

Mert egy rohadt nagy pofon az ember önbizalmának.

N

Nekem nem az.

Mindog eszembe jut pl Ha lakatlan szigrten lennénk ketten akkor nem utasitanának el.

Igy meg betudom annak hogy nem egy nő vagyok hanem a milliobol egy csak.

Egy pasinak van ezer sulistársa, vagy a szomszedlány, a haverjai nőjének tesói meg stb.

Már azt is megszoktam hogy kapcsolatban csalnak lelépnek, mert nekik mindig akad más is.

Tomegkozlekedésen is csak en reménykedek naivan hátha vki akkor jár mikor en es egyszer megszolit hát senki nem ismerkedik reggel meg munka/melo után. Pedig reggelente lejárok kávézni is a bolt elé ahova gyakran járnak mások is. De mindenki csak bennfentesekből választ. Ismeros ismerose meg ezek. Vagy már eleve foglalt, nem is vadászik.

Neten meg csetek hónapokig is mivel úgyis messze van vagy akármi nem is erőltetem.

ne legyetek már ennyire mimózák.

mégis mi lehet fájdalmas abban, hogy egy gyakorlatilag vadidegen másik nemű közli egy chat, egy telefonhívás, vagy egy találkozó után, hogy mást keres?

Mert bizonyíték rá, hogy nem vagy elég jó.

Én kerülöm az egészet, annyira nem sikerült feldolgozni az elsőt se, hogy többet ilyet nem akarok.

17 - "bizonyíték rá, hogy nem vagy elég jó"

Neki.

De vannak még mások is a földön.

18.

Az a baj, hogy simán elképzelhető, hogy senki sem leszel elég jó. Akkor meg jobb erről nem tudni.