Mennyi idő után kezdted teljesen esélytelennek látni azt, hogy valaha is lesz újból párod? Bele lehet nyugodni abba, hogy nem kellesz senkinek sem komoly kapcsolatra? Mi segíthet ebben?

Már régóta így élek.

Belenyugodtam, mert mi mást lehet tenni? Ráerőszakolom magamat arra, hogy olyan dolgokat tegyek szexben, amit nem akarok? Rávegyem magam, hogy szüljek gyereket, amit nem akarok? Akkor inkább a béke.

Az segíthet valamennyit, ha egy kapcsolat (számodra) negatív velejáróira gondolsz. Mindig, amikor jön az érzés, hogy de jó lenne, ha..., emlékezteted magad, hogy de akkor ez meg ez is lenne, és igyekszel örülni/hálás lenni, hogy így legalább megúszod.

Én 30-as korosztály vagyok, de még abban bízom, hogy 40-esként a libidóm és a fizikai intimitásra való igényem is csökken, így ennyivel is kevésbé lesz rossz.

Hazajottem külföldről. Ugx volt 4 évig réstmunjázok mert a szociális kapcsolataim építeném ki(kell az idő ismerkedni barákozni is, itthon senkim sem volt)

A 3 év alatt volt egy mamahoteles pasim aki mint kiderült soha az eletben nem költözik el onnan és oda akar gyereket. Kiprobaltam náluk 1 hetet, azalatt agyoncsicskaztattak lehúztak az anyja dirigál, még deprrssziom is lett..így megköszöntem a lehetőséget. Aztán az anyja kitalálta hogy akkor legyen vége ha nem akarok oda családot, a fia erre kidobott.

A 3.év végén jottem ossze egy másikkal az eleinte zsarolt azzal hogy még csak érez vmit de nem szerelmes, nagynehezen kialakult kapcsolat es kb negyedévente ha kinyogte hogy szeret, beleuntam, kidobtam azóta is zaklat nem lehet lerázni. Beteg idióta.

A 3 év meg lett toldva még 3-al.(plusz kb papiron 8 ora de nem volt annyi plusz home office-al) Tehát összesen 6 évem ment el azzal, hogy még várok a 8 órázásos melokkal(plusz bejárás)meg a karrierrel, mert a szoc.élet az első.

Igy lett mégegy barátom elment vele ujabb 2 évem feleslegesen. Ő meg beteg féltékeny dühöngő "őrült" megint szakíthattam.

Ezután befejeztem. Elkezdtem 8 azni diplomával máshol(a 2 ex még zaklatott néha az uj melohelyen is de aztán az egyik levált de még ma is elütne ha tehetné mikor kocsival szembejon, a másik meg kirugatna..)de az uj melohelyre meg mintha összeválogatták volna a világ legrondább pasijait (főleg nők vannak amúgy, mert irodai, de van egy két vezető, vagy infós, sofőr, szerelő, miegyéb ffi is)tehát hogy meloban kialakulna bármi is első naptol is esélytelen volt. (Dagadtak őszek elhízottak vagy aszott 40 kilos bőrbeteg, a másik cukros, 3.magas vérnyomásos, meg persze förtelem ahogy kinéznek)

Azota ugy élek kb hogy szinte csak a munka van. Magánéletem nincs is. Alvás evés fürdés.

Néha neten ismetkedem a kínálat nem változik.

Rájottem minek nekem pasi vagy kapcsolat ha ilyenek..? Ez nekem csak probléma. 2 zaklatóm lett belőle csak évekre. A mamahoteles szállt le csak. Merthát keresi a fejőstehenet aki odaszül nekik meg leadja a bérét csokot meg házicsicskájuk.

Amikor szeretném hogy legyen társam, mikor rámjön ez az érzés, akkor ugy megkérdezem magamtól, hogy ezért? Ezért minek? (A netes társkeresek még az ő szintjuket sem érik el mellesleg..)

Jav: külföldről hazaérkezve 3 év volt tervben részmunkával a stoc.élet miatt. De abból lett 6 év.

Azalatt 3 pasim volt, mind alkalmatlan pl házasságra.

Azóta csak a munka van magánélet nulla. Ez 2 éve megy.

Gondolkodom ha átvesznek egyszer más munkahelyre talán ott lesznek pasik..dehát eddig nincs másik hiába pályázom.

Már kb. 15 évesen éreztem, hogy "nekem már lefőtt a kávé".

Simán bele lehet nyugodni a dologba.

Az nagyon is segít, hogy nap, mint nap hallani a szakításokat, válásokat, az egyik fél nem bánt jól a másikkal, úgyhogy inkább ilyen jellegű cirkuszból jobb kimaradni.