Megéri Budapestre költözni párkeresés céljából?

30-hoz közelìtő férfi vagyok. Egy 20000 fős városkában lakom, itt is dolgozom, diplomás munkakörben. A problémám, hogy itt nagyon kevés a fiatal értelmiségi, pláne nő. Este 9-kor megáll az élet, szórakozóhely nincs, kiterjedt ismerettségem szintén nincs, akik által lehetne kapcsolatokat teremteni. Gondolkodtam, hogy cégen belül átkéretem magam a budapesti telephelyre, hogy orvosoljam a problémát, csak nem tudom, hogy tényleg ez fogja-e megoldani.

Sokmindent veszítenék a költözéssel. Egyrészt itt nagyon jó a csapat, munkahelyi légkör, a főnök, a budapesti telephelyen rosszabb a helyzet. Másrészt az árak is alacsonyabban vannak. Az a lakás, amit itt bérlek ismerős útján kedvezményesen, Budapesten minimum kétszer ennyibe kerülne. Itt lassan lakást is tudnék venni, a fővárosban nem. Szüleim a közelben laknak, meg egy jó barátom is. Habár egy másik barátom pesti, mégis több ismerős van errefelé.

Viszont tényleg nem tudom, hogy vajon a költözés segítene-e. Haver aki itt lakik, kéthetente más nővel van, mert annyira jóképű és megnyerő a személyisége, extrovertált, habár ő nem a művelt nőket keresi. Én teljesen más vagyok jellemre.

Amúgy magamat jóképűnek gondolom és másoknak is hasonló a véleménye, magas vagyok, izmos/sportos, mostmár magabiztos is, viszont azt aláírom, hogy ezek mellett különc is vagyok.

Mikor még közelebb laktam egyetemvároshoz, akkor néha összejött pár tinder randi értelmiségi nőkkel. Bírnak, van vonzalom, tudok hódítani, viszont pár randi után valamelyikünk mindig rájött, hogy nem egymást keressük.

Nem tudom, hogy Budapesten képes lennék-e sok-sok nővel randizni, hátha valakivel kölcsönös a szimpátia, vagy hogy a személyem-e az oka az egyedüllétemnek. Az egész ismerkedést már egy vergődésnek érzem, ahol 2 havonta van egy csók egy buliban vagy egy randin 100km-el arrébb, aztán minden marad a régi, nincs előrelépés...