Miért félek a férfiaktól?

27 éves vagyok és sosem volt még párom,le sem feküdtem senkivel soha,szűz vagyok. Ma egy szerelő volt nálam és észrevettem, hogy közeledik de nem tudok sem mások szemébe nézni, kényelmetlenül érzem magam a pasik társaságában.Ha jön velem szemben az utcán egy férfi átmegyek a másik oldalra,ha több ügyintéző van mindig megvárom míg sorra kerülök egy nőnél.Mindig magán orvoshoz járok és csak nőkhöz. Érdekes, mert ha pornót nézek a férfiak érdekelnek, tehát nem a lányokat szeretem, de maga a gondolat, hogy egyszer meg tudnék annyira nyílni egy pasinak, hogy lefeküdjek vele, szinte nem is létezik. Sosem bántott senki, nem molesztáltak vagy fogdostak,nem voltak velem erőszakosak... Ha mellém ülnek véletlen buszon vagy padon akárhol, tudom bunkóság de rögtön el is megyek onnan.Gyomorgörcsöm van, ha akár a barátnőm párjával is beszélgetnem kell. Kínosnak érzem a helyzetet és magamat is, nem tudok velük miről beszélni ezért soha nem megyek randizni sem, talán jó ha 2x próbálkoztam és a kínos csend után le is léptem. Gáznak és szerethetetlennek érzem magam, sőt mostanában már az is eszembe jutott, hogy véget vetek mindennek. Interneten egészen könnyen beszélgetek velük sőt néha kacérkodok is, mert alapjában véve én egy ilyen lány lehetek amennyire megfigyeltem magam, de ez az internet nélkül a való életben egyáltalán nem látszik.Pedig szexuális téren is lennének különlegesebb dolgok amik tetszenének és kívánom is őket,kicsit vadabb/durvább dolgok de soha nem tudom elképzelni, hogy egyszer én is lehetnék ott,nem tudnám engedni pedig kívánom. Nem gondolom, hogy valaha bárki is szeretni tudna, vagy ha igen is sosem hagynám pedig mélyen legbelül nagyon magányos és szomorú vagyok ez miatt már. Szerintetek mi a baj velem? Beteg vagyok? Mármint pszichológiailag?