Ennyire benéztem volna az egészet?

Egy ideje tetszik valaki, legyen mondjuk Béla az egyszerűség miatt. Hallottam már róla, mikor még kb azt sem tudtam ki az, a nevét sem, csak látásból ismertem, akkoriban még egyáltalán nem érdekelt.

Először az ismerőseitől, hogy milyen jó lennék én neki, de olyan gyáva ismerkedés szempontjából. Egy nyuszi.

Aztán egy másik ismerőstől, hogy képzeljük el, nagyon tetszik Bélának valaki, de olyan zavarban van, nem meri megszólítani, az első találkozásra is emlékszik mikor először meglátta, mindenre, arra is melyik szám szólt éppen.

Na most itt minden leírás passzol rám, és az egész jelenetre, ami akkor lezajlott. A szám is az volt, erre kifejezetten emlékszem.

Majd ha meglát nagyon megnéz, és megnéz az egész társaság is, és hallom, ahogy mások mondják neki, hogy csináljon már valamit, "mert így nem lesz az egészből semmi". És közben hol engem, hol őt nézik.

Na most én vagy total félreértelmezek mindent, nem is rólam szól, és kezdek már megkattani, vagy létezik, hogy egy felnőtt férfi ilyen kis bénus? Mert én lép, nem történik semmi.

Már komolyan annyira zavaró az egész, és már komolyan kezdem azt hinni,hogy én vagyok az őrült, amiért képzelgek.