Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki magányos, más is tapasztal magán fizikai tüneteket?
Az előzmények: méltatlan kapcsolatokban bukdácsolás, majd amikor ezek lezárultak, nem tudtam felvenni a tempót az újhullámos, online ismerkedési módszerekkel (Tinder, meg az annál újabbak), így sok kudarcba fulladt próbálkozás után elhatároztam, jó nekem az egyedüllét, úgyis minden jel errefelé terelget. Mára egész megszoktam, heti 5-6 napon nincs is ebből gondom. De a maradék 1-2, pfúúú...
A tünetek: étvágytalanság, állandó hányinger, mintha valami ülne a mellkasomon, letargia, mindennek vége, haszontalan vagyok én. Orvosnál voltam, vérkép, uh és mr alapján megmaradok.
De a kérdés, amiért összegyűltünk: mutathat a magány érzéssel tartósan együttélő ember fizikai panaszokat, szervi okok és valós rosszullét nélkül, pusztán pszichoszomatikusan? Ha igen, mi ennek az oka? A szorongás, vagy esetleg hormonálisan megborul az ember, ha nem kap szeretetet?
33F (mielőtt megrohamoznak privátban, hogy dugunk-e...)
Nekem különösen korábban, de még néha is vannak légzési nehézségeim, volt hogy olyan mértékben, hogy covid vörös osztályra kerültem - de hiába röntgenezték a tüdőm és csináltak pcr tesztet, semmi. Ilyenkor azt érzem, mintha a mellkasom összeszorulna és egyszerűen nem tudok egy jó nagy levegőt venni, amire azt mondanám, hogy "na ez most jó volt, elég volt". Allergiateszt szintén semmit nem mutatott ki. Szívritmusom rendben, úgyhogy semmilyen fizikai okot nem találok rá. A társ nélküliségre tudom csak visszavezetni. Ami azt illeti, ahogy most írok róla, most is előjön egy kicsit. Ezenkívül néha elképesztően depresszív és borúlátó vagyok úgy általában nem csak a saját, hanem az egész világ jövőjével kapcsolatban és néha olyan dolgokon stresszelek és szorongok, hogy racionálisan tudom, hogy semmi értelme és nem kéne, de hiába. Irigységet és tehetetlenséget érzek, ha boldog párokat látok magam körül és kerülni akarom őket, akár még a baráti körben lévő párokat is. Munkahelyemen néha azt érzem, hogy ülök és sírni akarok, de a könnyek nem jönnek. Ha valaki azzal jön, hogy még fejlesztenem kell magam, ha párt szeretnék, vagy hogy 100%-ban gyógyultnak kell lennem lélekben, akkor azt érzem, hogy legszívesebben beverném a képét. Néha űrlénynek érzem magam. A derekammal is vannak néha problémák, amik szintén visszavezethetőek szerintem barátnőhiányra. 33/F vagyok. Igyekszek pozitív maradni. Az is igaz, hogy bárkit továbbra sem fogadok el (pl. túlsúlyosokat és ezt úgy, hogy én figyelek a testemre, tehát nem alaptalan ez részemről). A legutóbbi csalódás gyakran horrofilmként újra lejátszódik a lelki szemeim előtt és nem tudom leállítani.
Te jó ég, egy pszichológus arról próbált meggyőzni, hogy meleg vagy? Na ilyenek miatt félek elmenni pszichológushoz. Félek pl. attól, hogy arra akar majd rávezetni, hogy fogadjam el, hogy nem lesz soha senkim.
Nem.
Ilyen akkor van ha elengeded füled farkad.
Nekem van 1 gyerekem így nincs időm összezuhanni.
Ezen kívül edzem csajozgatok.
Nekem ami nagyon megterhelő egyedül élve az a takarítás mosogatás. Ezekre genetikailag alkalmatlan vagyok és fizikai fájdalom mikor csinálom.
Ezért rá is szoktam a papírtányérokra hogy ne kelljen mosogatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!