Ateistaként lennél hívővel?

Én ismerkedésnél túl óvatos vagyok, és kizárok mindenkit, akivel kapcsolatban látom, hogy nagyobb horderejű konfliktusaink lehetnek. Én ilyen ateista-agnosztikus hibrid vagyok, és nem lennék hívővel, mert nem gondolom, hogy úgy lehet egy ilyen kapcsolatot fenntartani, hogy nem szólunk bele a másik életébe, nem befolyásoljuk semmilyen szinten.

Főleg ha már templomba járó típus, felekezeti tag, de néha akkor is, ha csak simán "hívő". Amilyen hívő ismerőseim vannak, egyik sem fogadná el szerintem azt pl., hogy én ragaszkodom ahhoz, hogy ne legyen templomi esküvő; hogy ne kereszteljük meg a gyereket, ha lesz; hogy én nem járok sátoros ünnepeken templomba, nem tudom a miatyánkot kívülről és nem is ismétlem a pappal, nem éneklek zsoltárokat, nem mutogatom el a szentháromságot akkor sem, ha meghívottként részt veszek vmi vallási ceremónián (pl. esküvőre meghívottként); hogy a gyerekkel nem olvastatnék Bibliát és nem nevelném vallásosan... vagy úgy, hogy minden vallásról mesélünk neki, és azt választ, amit akar. A környezetemben azért így-úgy, érzelmi zsarolással stb. el lett érve, hogy a nem hívő alkalmazkodjon. Ezt meg nem akarom.

neeeeeeeem!!!

ex hívőként nem érdekel hogy milyen elvakultnak vagy előítéletesnek hisznek ezért, de sosem lennék egy hívővel.

A hívőség szintjétől függ. Ha valakinél annyiban merül ki a dolog, mint a mostani barátnőmnél hogy ő hisz istenben, de semmi féle/fajta vallást nem gyakorol, és nincs belőle semmi konfliktusunk, így nem zavar.

Alapvetően ez mindenkinek a maga dolga. Én se erőltetem ezt a témát, semmilyen szinten nem játszik szerepet az életünkben a hit vagy a vallás.

Viszont egy klasszikus értelemben vett, bigott, templomba járós hithű kereszténnyel soha az ételbe.