Mennyire red flag a lányoknak ha a fiúnak nincsenek barátai, társasága?

8

Gondolom magadból indulsz ki.

Az a lényeg, hogy passzoljanak. Nekem a volt férjem volt totál antiszoc. Vagyis volt talán 2 ritkán látott barátja, de amikor azok külföldre mentek, onnantól senki. Minden társasági, családi eseményt végigszenvedett, de ha egyedül mentem vagy hozzánk jöttek, pedig nem vagyok nagyon pörgős én se, sőt inkább otthonülős, vagy csak hosszan telefonáltam, akkor meg az volt a baj és jó lelkiismeretfurdalást csinált. Munkatársai minden munkahelyen hülyék, lusták és gonoszak voltak. És ő mindig többre hivatott lett volna, de ez mindig mások hibájából nem jött össze. Beleértve a főnökétől az anyján át a gyerekeit.

Szóval ha valaki nem igényli és a másik se és így boldogok, akkor szerintem tök oké. De ha olyan, aki utálja az embereket és mindenkire féltékeny, hogy annak csak jobb lehet, na az red flag. Mert általában ezek emberek önmagukat utálják és mindig neked kell megmenteni, ami lehet kedvesnővéri gondoskodási kihívás az elején, de hosszú távon elég fárasztó és rájössz, hogy egy feneketlen útba dobálod figyelmet, jókedvet, bátorítást... csak önmagát tudná kihúzni, de helyette téged húz bele.

#10nek

Időm nincs újakra, meg energiám...

Nameg hol lehet jóbarátokat szerezni 30felett? Kocsmába nem akarok járni...

Sportból kifolyólag vannak akikkel együtt bringázunk, de azon kívül nem lehet velük haverkodni... tehát 30 felett veszett fejsze nyele...

16.

Home office-ban kíváncsi leszek kivel barátkozol.

Nekem kb. 3 barátom van (legalábbis őket tekintem annak), mindegyiküket régóta ismerem.

Önmagában nincs baja a lányoknak az introvertáltsággal, az a baj, ha depresszió, önértékelési és kommunikációs problémák miatt introvertált az illető, nem azért, mert az akar lenni, mert mondjuk annyira lefoglalja egy világmegváltó alkotás... hanem mert nem tud kapcsolódni, hiába szeretne. Természetesen így nehezebb társat találni, hiszen kevesebb emberrel találkozik, akár nem tud olyan könnyen érzelmeket, metakommunikációt olvasni, nem érti az íratlan társadalmi szabályokat.

Egyébként meg a hosszú élet egyik összetevője a társasági élet, hogy van kihez szólni, hogy mások szemével is látod magadat, használod a kommunikációs képességeidet. Ez megőrzi a mentális egészséget.

Én pl asztalos vagyok, maszekként egyedül kb 10x annyit keresek, mintha munkahelyem lenne, így a munkahelyi barátkozás kiesett... kutyám meg nincs szóval a kutyasétáltatós haverkodás is :D

Munkában pedig leginkább csak üzleti kapcsolataim születnek.

Szóval nehéz dió ez, egyelőre nem találtam rá választ.