Jól látom, hogy a 35 feletti férfiak már vagy foglaltak, vagy van néhány gyerekük az előző kapcsolatukból, vagy alsókategóriásak?

Nőkre azért nem teljesen igaz ez. Kevés a jó férfi, akivel jobb együtt lenni, mint egyedül. Erre a kevésre hatalmas a kereslet, nyilván sokaknak nem lesz szerencséjük elsőként/időben (vagy egyáltalán bármikor) találkozni velük. Akiknek nem volt szerencséjük, azok maradnak inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, egy rossz választás férfi mellett. Ettől még ezekkel a nőkkel semmi komolyabb baj nincs.

Férfiakra viszont sokkal inkább igaz. Én eddig akárhányszor olyan férfival találkoztam, aki 30+ és akire azt lehet mondani, hogy na, ő igen, vonzó külsejű, normális, szerethető személyiségű, rendezett életű, értelmes életvitelű stb., mind foglalt volt. Barátnős, nős, gyerekes. Az elvált, főleg ha apa, már gyanús. Magyarországon elég kevés nő választja szívesen az egyedülálló anyaságot... Vagy akkora/olyan probléma volt apával, vagy ő lépett félre, aztán le, mert mégsem tetszett neki a házasság-családosdi. Az "agglegény" pedig még gyanúsabb.

16, Kezdjük ott, hogy nem az alsó 1/3-nál jobb az egyedüllét, hanem a felső kb. 1/4-nél rosszabb csak... De lehet, még sokat is mondtam.

Ami a lényeg, hogy minőségben óriási különbségek tudnak lenni azonos szintűnek számító férfiak és nők között. Egy alsó(bb) kategóriásnak tekinthető nő sosem lesz annyira rossz, mint egy ugyanebbe a kategóriába tartozó férfi. Vagy ne szintezzünk, vegyünk élethelyzetet: egyedülálló, elvált anya vs. apa. Egy-egy ritka kivételtől eltekintve egy ilyen férfi még egy szintén egyedülálló anyának sem lesz jó választás. Ezt mutatja a gyakorlat, ha rendesen figyelsz... Innentől meg teljesen mindegy, hogy ki és mennyire visít a kettős mérce miatt, hogy úgy lenne igazságos, ha azonos megítélés alá esnének.