Nők és férfiak diplomásan hogy lehet hogy nagyobb arányban egyedülállók?

Némelyik hiába diplomás, gazdagabb ha egyébként emberileg nulla. Van köztük olyan aki csak a karriert, pénzt hajtsa. Aztán olyan is akinek az egekben vannak az elvárásai. De persze úgy adja elő, hogy ő csak a megfelelőre vár, nem adja lejjebb.

Tehát a maradék normális diplomásnak nagyon nehéz a normális diplomást kifogni ha nem akar szakmabelivel, mármint középsulit végző egyénekkel együtt lenni több okból kifolyólag (ami érthető hiszen köztük ugyanúgy vannak emberileg nullák).

"Akkor mégsem a pénzhiány az oka hogy egyedül marad sok ember?"

Nem, éppen az, hogy a diplomás 30 év körüli emberek jól megélnek egyedül is, szóval nincs már az a fajta gazdasági kényszer a házasságra, mint korábban. Egyébként meg a párkapcsolattal szemben támasztott igények elég magasak, ez eléggé nehezíti a társkeresést, de ennél is fontosabb, hogy nincsen nagyon közösségi élet, itt az oldalon is egy rakat ilyen kérdés van, hogy "hol lehet ismerkedni x évesen" és elkerülik egymást a potenciális jelöltek.

A hármassal nem értek egyet. Én ismerek több szegényebb, egyszerűbb embert akik nagyon is jól választottak. Attól, hogy valaki nem menedzser, vagy orvos attól még lehet igényes ember. Pont az, hogy akinek elveszi az eszét a siker, hatalom, pénz azt nem érdekli a szerelem, tisztelet. Nyugodtan átgázol bárkin, nem is tudja milyen egy normális párkapcsolat.

Én azt gondolom, hogy nem minden arany ami fénylik.

Természetesen aki tényleg buta, vagy nem jó körülmények között nevelkedett és egyszerűbb szintén lehet boldogtalan, de nem biztos, hogy párja van. Elég csak, hogy valaki nagyon csúnya és már nem is kapnak utána. De ha jól néz ki akkor már válogathat.

Vagyis összegezve nem minden fekete-fehér, vannak közte azért árnyalatok bőven.

A férfiak a nők extrém magas elvárásai miatt egyedülállók, bármilyen korban és bármilyen végzettséggel. Legyél mindenben te a top: kinézet, anyagi helyzet, intim méret...

Az egyedülálló nő meg nem igazán létezik, csak saját akaratából vagy ha tényleg okádék ronda és elhízott.

Jól látod, de az 5# is jót mond.

Ugyanakkor ők jobban használják az agyukat. Nem minden a párkapcsolat, a biológia, sokan rájöttek, hogy nem akarnak a másikkal vesződni, mert ez a mai magyar társadalom amúgy is egy "reménytelen eset" kategória.

Amíg az egyszerűbb emberek buliztak, ismerkedtek, csajoztak, pasiztak, a diplomások lehet otthon tanultak, így náluk kimaradt egy "fejlődési szakasz".

Az is lehet, hogy pl. sok diplomás alapból olyan szakon végzett (mint mondjuk villamosmérnök vagy informatikai irányok) ahol kevés volt az ellenkező nem, ezért náluk nagyobb eséllyel fordul elő, hogy nem találnak párt, nem szoktak hozzá ahhoz, hogyan kellene ismerkedni, csajozni stb.

És a harmadik dolog, hogy valószínűleg aki elvégzett egy egyetemi, felsőfokú képzést, jobban válogat és nem áll le csak úgy bárkivel.

Illetve az, hogy egyedülálló annyit jelent, hogy nincs tartós kapcsolata. Lehet az ideje, energiája nem engedi meg neki, hogy komoly kapcsolatot tartson fenn, de amúgy alkalmi kapcsolatai vannak. Sokan nem is erre koncentrálnak, hanem inkább a karriert helyezik előtérbe.

Benne vagyok az érintett csoportban, 30 év körüli nő vagyok, vidéki városban élek. Egyetemen nem tudtam párt találni, nem buliztam, hülye voltam, stb., ezen már ugye nem tudok változtatni.

A legnagyobb probléma számomra, hogy mostmár nincs miből válogatni, illetve lenne, de alapvetően nem a gyári munkás réteggel érzem jól magam, akik motiválatlan, káros szenvedélyekkel teli életet élnek (egy igényesebb szakmunkás már megfelelne nekem). A társkeresőn, akik nem laknak több óra autóútra, ott ez a férfiréteg van fent.

Az utóbbi évek csak a randizásos vesszőfutásokról szóltak, pár hónapos kavarásoknál több nem jött össze, mert ha valakivel el is indul valami, az se akar komolyat végül, minek is, hiszen egy kicsit is valamirevaló férfinek könnyebb elfogadható nőket találni, váltogatni addig, amíg szeretne.

Most várok a második körre, ismeretségi körből lepattanókra / elváltakra, stb.